Részletes mozaikfelvétel készült a Jupiter híres légköri örvényéről, a Nagy Vörös Foltról. Ez a Naprendszer legnagyobb légörvénye, amely az óriásbolygó 22 fokos déli szélességén figyelhető meg. A képződmény legalább 180 éve biztosan létezik, de a szakemberek szerint ennél sokkal idősebb lehet.
A Voyager-1-űrszonda által 1979-ben készített felvételek ismételt feldolgozásával állították össze a fenti mozaikot a Nagy Vörös Foltról és környezetéről. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA, JPL, Björn Jonsson (IAAA))
A Nagy Vörös Foltban lévő gázanyag az óramutató járásával ellentétes irányban forog, 6 földi nap alatt megtéve egy teljes fordulatot - ez a Jupiteren 14 helyi napnak felel meg. A folt mérete változott az idők során, szélessége 24 és 40 ezer kilométer között ingadozik, észak-dél irányú mérete 12-14 ezer kilométer között módosul. Az elmúlt évtizedekben a kelet-nyugat irányú mérete csökkent, és ha a tendencia tovább folytatódna, 2040-re akár kör alakú is lehetne - ez azonban kevéssé valószínű. A folt nemcsak a méretét, de a helyét is módosítja, az egyenlítővel párhuzamosan lassan mozog, néha kelet, máskor pedig nyugat felé. Sárgásvörös színét foszfor- vagy kéntartalmú vegyületek, esetleg szerves molekulák is okozhatják.
A Nagy Vörös Folt és saját bolygónk méretaránya (NASA, JPL, Björn Jonsson, IAAA)
A folt egy gigászi anticiklon lehet, amelynek területén a felhők teteje közel 8 kilométerrel magasabban van, mint a légkör környező térségében. A foltban lévő gázanyag mozgásához szükséges energia pontos forrása nem ismert. Elképzelhető, hogy a környezetében lévő áramlások tartják fent a mozgását, de az is felmerült, hogy fordított a helyzet, és a Nagy Vörös Folt segít a vele szomszédos gáztömegek mozgatásában. A folttól délre kelet felé fújó, északra pedig nyugati irányban áramló, orkánerejű szelek jellemzőek, amelyek sebessége helyenként a 400 kilométer/órát is meghaladja.
Animáció a Jupiter felé közeledő Voyager-1-űrszonda felvételeiből a Jupiter légköréről (NASA, JPL)
Ajánlat: