Az elemzések azt mutatták, hogy Mercury képes volt gyorsan modulálni a hangját, így az egyszerre szólt puhán és érdesen, írták a szerzők a Logopedics Phoniatrics Vocology folyóiratban.
Ez a fejlett modulációs jártasság valószínűleg az énekes azon ritka képességében gyökerezett, hogy képes volt elérni azt a vibrato frekvenciát, amely magasabb, mint a legtöbb klasszikusan képzett énekesnél megszokott. Ezenkívül képes volt irányítani az úgynevezett hangredőit, amelyek a hangszálakhoz kapcsolódó kis lebenyek.
E lebenyek rezgetésével létre tudott hozni olyan „szubharmonikusokat”, amelyek összességükben olyan hangokat alkottak, amilyeneket az emberek többsége képtelen kiadni. A kutatócsoport levonta a következtetést, hogy „ezek a sajátosságok a gyors szabálytalan vibratóval kombinálva valószínűleg hozzájárultak Freddie Mercury excentrikus és színes színpadi személyiségének kialakításához.
Azt a legendát azonban, mely szerint Mercury hangterjedelme négy oktávot fogott át, nem sikerült igazolniuk a kutatóknak. Ettől függetlenül a szakemberek egyetértettek a világ zeneszerető közönségének nagy részével abban, hogy hihetetlen hanggal rendelkezett, és a tudomány bebizonyította, hogy ez valóban mennyire egyéni volt.