A White Star Line hajózási társaság tulajdonában álló RMS Titanic korának legnagyobb és leghíresebb, elsüllyeszthetetlennek tartott luxus-óceánjárója volt. A hajó óriási sajtóérdeklődés mellett, 1912. április 10-én futott ki Southampton kikötőjéből, New York úti céllal, ám végül sosem érkezett meg, mert elsüllyedt. Az áldozatok száma a mai napig vitatott: a hajótörésnek az amerikai kongresszusi vizsgálóbizottság szerint 1517, a Brit Kereskedelmi Kamara adatai alapján 1503 halottja volt.
A Titanic katasztrófájával kapcsolatban a közvélemény fejében az a kép él, hogy a hajó végzetét egy jéghegy okozhatta, ám egy új kutatás más megvilágításba helyezi az eseményeket. Az ír származású író, Senan Molony – aki évek óta behatóan foglalkozik a Titanic történelmével -, úgy gondolja, a hajó elsüllyedésében a tűz, és nem a jég játszotta a főszerepet.
Az új teóriát az angol Channel 4 csatorna január elsején sugárzott „Titanic: az új bizonyíték" című műsorában ismertették. Eszerint a tragikus történetben nem csupán a jéghegy játszott szerepet, hanem a véletlenek szerencsétlen sorozata és az emberi hanyagság is.
Molony szerint már az indulás előtt megpecsételődött az óriási luxushajó sorsa.
Mielőtt elhagyhatta volna a belfasti hajógyárat, hatalmas tűz ütött ki a hajó szénraktárában.
Ezt az író szerint fotófelvételek is bizonyítják, amelyek még az előtt készültek, hogy a hajó elindult volna végzetes útjára Southampton kikötőjéből.
A dokumentumfilmben bemutatott képen az látszik, hogy egy kilencméteres kiterjedésű fekete elszíneződés fut végig a hajótest egy kritikus pontján. Az elmélet azt állítja, hogy a tűz annyira meggyengítette az anyagot, hogy esélye sem volt kibírni egy jégheggyel történő ütközést.
Pedig a katasztrófát el lehetett volna kerülni, ha az esetet nem hallgatják el – állítja Molony.
A Titanic első útja már az eredetileg tervezetthez képest is két napot csúszott, az eset napvilágra kerülésével pedig a hajótársaság attól félt, hogy véglegesen meghiúsul méregdrága büszkeségének debütálása.
Az új elmélet jelentős mértékben építkezik egy korábbi teóriára, amelyet még Robert Essenhigh, az Ohio Állami Egyetem professzora dolgozott ki 2004-ben. Ez a feltevés ugyancsak bizonyos szénraktári tűzről értekezett, ami arra kényszerítette a legénységet, hogy gyorsabban lapátolja a nagy halomban álló izzó szenet a kazánokba. Ettől a hajó jóval gyorsabban haladt a megengedettnél, ami hozzájárult a jégheggyel történő végzetes ütközéshez.
Napjainkban a legtöbb történész egyetért abban, hogy a hajó süllyedésekor volt egy komolyabb tűzeset, ám, hogy ez egészen pontosan mikor történt, mai napig vita tárgyát képezi. Az is vitatott, hogy a tűz valóban meghatározó tényező volt-e a katasztrófában, vagy az ütközés önmagában akkora erejűnek számított, hogy azt a hajótest semmilyen körülmények között sem bírta volna ki.
Vélhetően a most napvilágra került fotók és dokumentumok új megvilágításba helyezhetik a jól ismert történetet, és újabb vitákat gerjeszthetnek az eseménnyel kapcsolatban.