A Norma Jeane Mortensonként született színésznő édesapja feltehetőleg anyja egyik munkatársa, a filmgyártó cég dolgozója lehetett. Az apa nélkül felcseperedő Marilyn valójában édesanyja óvó karjaiban sem vigasztalódhatott, ugyanis az anya mentális zavarai miatt nem tudta biztosítani lányának a hőn áhított családi idillt. Míg a nő kórházban volt, a gyermek előbb árvaházba került, majd több nevelőcsalád otthonában is megfordult. Utóbbi helyeken nem egyszer szexuálisan is zaklatták.
Monroe a kiutat a bántalmazásból egy házasságban kereste, mely nem tartott sokáig, ugyanis a férfi nem nézte jó szemmel, hogy a gyártósor mellett dolgozó lányt leszerződtette egy modellügynökség. Második férje, a baseballcsillag Joe DiMaggióval kötött házassága is szép reményekkel indult, ám ő sem támogatta az akkor már színésznőként is befutott Monroe szórakoztatóipari karrierjét.
Depresszió és alkoholizmus
A színésznő hirtelen jött népszerűsége kétségkívül rányomta a bélyegét életére. Megnyugvást egy újabb kapcsolatban keresett, és hozzáment a közkedvelt drámaíróhoz, Arthur Millerhez. Az első pár év maga volt a mennyország, azonban a gyermekáldás elmaradása kapcsolatuk megromlásához vezetett.
A válás után Monroe az alkoholban keresett vigaszt, de altatófüggőség is kialakult nála.
Az emocionálisan instabil mozisztár ezenkívül számos egészségügyi problémával is küzdött, többek között epekő is kínozta, de az évek alatt kialakult súlyos depressziója miatt többször került kórházba.
A hollywoodi álom egyre inkább rémálommá nőtte ki magát, már szerepeket vettek el tőle a forgatásokon tanúsított botrányos viselkedése miatt. Monroe sokszor Los Angeles-i villájába vonult vissza az rivaldafény elől. A házat még pszichiátere tanácsára vette, és örömmel rendezte be Mexikóból hozatott bútorokkal. Halála előtti napjait a hollywoodi mértékkel szerénynek mondható házában töltötte.
A végzetes nap
1962. augusztus 4-e ugyanolyan szokványosan telt a színésznő és személyzete számára, mint bármelyik nap: reggel a Playboy egyik fotósával találkozott, majd személyi masszőrje is meglátogatta. Délelőtt a házban tartózkodott még a házvezetőnője és sajtósa is. Minden a megszokott rendben ment, délután megérkezett pszichiátere is, aki Monroe-n kívül már csak a házvezetőnővel és a sajtóssal találkozott. Utóbbit arra kérte, hagyja pihenni a színésznőt és menjen el. A házvezetőnek pedig meghagyta, hogy a nap további részében vigyázzon Marilynre. Az este békésen indult, a filmcsillag még telefonon beszélt második férje, DiMaggio fiával, majd Peter Lawforddal, színészkollégájával.
Utolsó partnere azonban már nem tudott értelmesen elbeszélgetni vele, így a férfi megpróbálta a pszichiátert tárcsázni, akit azonban nem ért utol. Kissé kétségbeesetten tovább próbálkozott, végül Marilyn ügyvédjével tudta felvenni a kapcsolatot, akit nem érdekelt, hogy a színésznőnek esetleg baja eshetett, és ezért olyan zavaros a beszéde.
Másnap, augusztus 5-én hajnalban az álmatlanságban szenvedő házvezető felébredt, és bejárta a házat.
Monroe szobája előtt is elment, és szokatlan dologra lett figyelmes: a szoba ajtajának résén lámpafény szűrődött ki. Gyanúsnak találta, így azonnal a pszichiáter segítségét kérte, aki azt tanácsolta, nézzen be az ablakon.
Így is tett, aki ekkor látta meg, hogy Marilyn fejjel lefelé fekszik az ágyán, telefonkagylóját szorongatva. A hajnali 3:50 perckor kiérkező orvos állapította meg, hogy valamikor este fél 9 és fél 10 között hunyhatott el barbiturát-túladagolásban, ami egyfajta altatószer volt. Bár a filmcsillag feltehetően öngyilkos lett – és ezt az 1980-as évekig nem is vitatták – egyre több összeesküvés-elmélet született rejtélyesnek hitt halálával kapcsolatban.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.