Gesztenyék - Most látható a természetben

Gyakorlott természetjáróknak talán meglepő lehet, de sokan összekeverik a szelídgesztenyét a vadgesztenyével, vagy nem is tudják, hogy két „gesztenyénk” van. Ebben a cikkben megmutatjuk, melyiket mire használhatjuk, és hogyan ismerjük fel őket- írja Dr. Benedek Veronika Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján.

Az első fontos különbség, hogy a szelídgesztenye (Castanea sativa) termése ehető, a vadgesztenye (Aesculus spp.) termése viszont emberi fogyasztásra nem alkalmas! A vadgesztenye nem a szelídgesztenye vadon termő rokona – a szappanfafélék családjába tartozik. Termése szúrós tok, amelyben egy vagy néhány barna mag található. A magban lévő táplálószövet viszonylag nagy mennyiségben tartalmaz szaponinokat, így mosásra használható.

Fotó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

A szelídgesztenye a bükkök, tölgyek rokona, makktermése van. A vadgesztenyéhez való hasonlatossága abból adódik, hogy szúrós kupacsa teljesen befedi a benne található egy vagy néhány barna makkot. 

Környezettudatos megoldás, ha az otthonunkhoz közeli vadgesztenyék terméséből gyűjtünk, a gesztenyéket feldarabolva szárítjuk, majd mosózsákban a közepesen szennyezett, kevésbé érzékeny ruhák közé tesszük a mosógépbe. Hideg vizes mosásnál a módszer nem működik, mert a gesztenyéből nem oldódnak ki megfelelő mértékben a szaponinok.
Fotó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

A két fa legkönnyebben levele alapján különböztethető meg: a szelídgesztenye levele egyszerű, a vadgesztenye levele tenyeresen összetett. Ha nem találunk sem gesztenyét, sem levelet a fán, nézzük meg a rügyeket! A vadgesztenye rügyei mézgától fénylenek, ragadós tapintásúak. 

Szelídgesztenye levele és termése.
Fotó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

A vadgesztenye nálunk nem őshonos, a XVI-XVII. század körül került Magyarországra. Főként parkokba ültetik, termését néhány állat kisebb mennyiségben fogyasztja. A szelídgesztenye viszont az ország egyes területein már a rómaiak idejében jelen volt. Ha a természetben szeretnénk gesztenyéjéből gyűjteni, szemfülesnek kell lennünk: mókusok, vaddisznók és más erdei állatok kedvelt csemegéje, akármilyen bő is a termés, nem marad sokáig a fa alatt. 

Vadgesztenye rügy és a tenyeresen összetett levelek.
Fotó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

 

Míg a szelídgesztenyét étkezési céllal termesztik is, addig a vadgesztenyét főként díszfaként ültetik (bár a kozmetikai és gyógyszeripar is felhasználja).

 

Őszi lombját az utóbbi évtizedben ritkán figyelhetjük meg, ugyanis a vadgesztenyelevél-aknázómoly kártétele hazánkban is igen jelentőssé vált. A kártevő miatt nyáron lombjukat vesztett fák az enyhe őszi időben gyakran újra levelet hajtanak és másodvirágzásba kezdenek. 

Virágzó vadgesztenye.
Fotó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

Érdekesség, hogy a beporzó rovarok számára vonzó, sárga pöttyök a szirmokon a megporzást követően pirosra színeződnek. E virágok nektártermelése lecsökken, de szirmaik nem hullanak le rögtön. Ennek az lehet a haszna, hogy a virágzó fa távolról bő táplálékforrás látszatát kelti, a reklám hatásra érkező beporzók viszont már nem kell, hogy végiglátogassák – mind a növény, mind a maguk számára feleslegesen – az összes virágot.

Őszi dekoráció.
Fotó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

A fényes, barna vadgesztenye kézműves foglalkozások kedvelt alapanyaga gyermekek és felnőttek számára egyaránt. Remek őszi dekoráció készülhet belőle, ami azonban idővel száradni kezd. Az utóbbi években sok tanács olvasható az interneten azzal kapcsolatban, hogyan tudjuk eredeti szépségükben megőrizni ezeket a díszeket. 

 

Mi inkább arra kérjük természetkedvelő olvasóinkat, hogy ne használjanak mű- és/vagy vegyi anyagokat a természetes dekorációk megőrzésére!

 

Éppen az a lényegük, hogy a természet rendjéhez igazodva, minden ősszel újra észrevegyük, gyűjthessünk belőlük, gyönyörködhessünk bennük.  

(Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület: https://mme.hu/)