Katasztrófa történt Kenyában: elkezdett kettészakadni az afrikai kontinens

2018-ban komoly pánikot okozott, amikor Kenyában hirtelen megrepedt a föld, lakóépületeket döntve romba. A így keletkezett húsz méter széles és tizenöt méter mély hasadék arra figyelmeztet, hogy az afrikai kontinens kettészakadása olyan feltartóztathatatlan folyamat, ami geológiai idősíkon mérve viszonylag rövid időn belül teljesen megváltoztatja Földünk jelenleg ismert arculatát. A Holt-tengertől a Vörös-tengeren át a közép-afrikai nagy tavak vidékéig húzódó kelet-afrikai árokrendszer egy új óceán és kontinens megszületésének a bölcsője.

Emberi idődimenzióból szemlélve úgy tűnhet, mintha a kontinensek és óceánok határai változatlanok lennének, és a térképeink „örök időkre” érvényesek maradnának. Valójában a lábunk alatt olyan elementáris erők munkálkodnak a Föld mélyén, amelyek lassan de biztosan átrajzolják a térképeinket. Noha ezek a változások többnyire csak a geológiai időskálán értelmezhetők, de már most is szembesülhetünk néhány olyan kézzelfogható jellel, ami azt mutatja, hogy az egyik hozzánk közeli kontinens a szétszakadás állapotába került.

A Mount Kenya látképe. A kelet-afrikai Nagy-hasadékvölgy az afrikai kontinens földtanilag legaktívabb területe
Fotó: AFP/Tony Karumba

 

A Föld arculata teljesen más lesz a jövőben ahhoz képest, mint amit most ismerünk

A lemeztektonikai elmélet az 1960-as évektől kezdve vált általánosan elfogadottá, ami számos, addig kellően nem értett földtani folyamatot tett egy csapásra megmagyarázhatóvá. Alfred Wegener német meteorológus és földrajztudós az 1912-ben publikált dolgozatában vetette fel elsőként a kontinensvándorlás elméletét. Wegener arra alapozta hipotézisét, hogy a dél-amerikai kontinens keleti partvidéke csaknem teljesen beleillik Afrika nyugati partvonalába. Azt is megfigyelte, hogy e két egymástól távoli és az Atlanti-óceán által elválasztott kontinens partjait ugyanolyan kőzetek építik fel, és az ezekbe zárt ősmaradványanyag is nagyon hasonló egymáshoz. 

Alfred Wegener német geográfus kontinensvándorlási elmélete tekinthető a modern lemez-tektonika előfutárának
Fotó: Wikimedia Commons/Bundesarchiv

A német tudós ebből arra a következtetésre jutott, hogy a távoli múltban Afrika és Dél-Amerika egyetlen szárazulatot alkothatott. Wegener elméletét azonban egészen az 1960-as évekig általános érdektelenség övezte, mi több, a hivatalos földtudomány továbbra is a kontinensvándorlást tagadó fixista elméletet vallotta az „egyedül üdvözítő” tannak. Amikor az 1960-as évek végén a Glomar Challenger oceanográfiai és tengergeológiai kutatóexpedíció természettudományos bizonyítékokat talált az Atlanti-óceán jelenleg is zajló tágulására, ezzel megvetette az új lemeztektonikai elmélet alapjait is.

Az Atlanti-óceán középvonalában található hátságrendszer mentén feláramló magam kétfelé tolva tágítja az óceán medencéjét
Fotó: NOAA

Bebizonyosodott, hogy a Föld mélyén munkálkodó erők hatására folyamatosan változik bolygónk arculata; óceánok nyílnak ki és záródnak be, kontinensek egyesülnek és szakadnak szét a földtörténeti idő végtelen körforgásában.

Aggasztó előjel: széthasadt a Föld Kenyában

Afrika földtanilag legaktívabb vidéke a több ezer kilométer hosszú Kelet-afrikai árok, vagy másik ismert nevén a Nagy-hasadékvölgy. Ezt az óriási árokrendszert, amely Szíria északi részéből kiindulva a Holt-tengert, az Akabai-öblöt és a Vörös-tengert érintve lenyúlik egészen a kelet-afrikai Mozambikig, egy olyan varratvonalnak tekinthetjük, melynek mentén lassan de biztosan széthasad Afrika, és a hasadékvölgy már vízzel elárasztott keskeny része, a Vörös-tenger több ezer kilométer széles óceánná fog terebélyesedni. 

Az afrikai és az ázsiai kontinens között elterülő Vörös-tenger jelenleg egy kinyílási fázisában lévő új óceánembrió
Fotó: Elter Tamás

Mai ismereteink szerint, akármilyen furcsán is hangzik, az óceánok megszületése a szárazföldeken kezdődik el. 

E jelenségnek lehetünk a szemtanúi a nagy kelet-afrikai árokrendszerben zajló folyamatokat látva. A forró földköpeny és a szilárd kéreg határát alkotó képlékeny asztenoszférán „úsznak” a nagy litoszféra-lemezek, amiket a mélyből érkező hőáramlatok mozgatnak. Az asztenoszféra viszkóz tömegén keresztül hatoló hőáramlatok a szilárd kéreggel ütközve kétfelé válnak, ellentétes irányú húzóerőt gyakorolva a rideg litoszféra-lemezre. Ott, ahol egy ilyen hőáram találkozik a kőzetlemezzel, a kéreg fokozatosan elvékonyodik, megsüllyed és e folyamat, a riftesedés eredményeként jön létre a szárazföldi hasadékvölgy.

A kelet-afrikai Nagy-hasadékvölgy ugandai szakasza
Fotó: Wikimedia Commons/Flickr/ Waco

A Kelet-afrikai árok már a riftesedés előrehaladott stádiumában áll. Ezt többek között az a 2018. márciusában Kenyában, a heves esőzések után keletkezett több kilométer hosszú, helyenként húsz méter széles és tizenöt méter mély hasadék is bizonyítja, ami számos lakóházat döntött romba, és komolyan megrongálta a Nairobi – Narok autópályát. A jelenséget fokozott szeizmikus aktivitás kísérte a térségben. Ez a repedési folyama napjainkban különösen az árokrendszer etiópiai, kenyai és tanzániai ágán mutatkozik igen intenzívnek.

Több ezer kilométer széles új óceánná fog válni a Vörös-tenger

Számítógépes modellezéssel kimutatták, hogy ha a Nagy-hasadékvölgy süllyedése és szélesedése nem akad el, akkor geológiai időskálán mérve viszonylag rövid időn belül Kelet-Afrikának a Vörös-tenger déli végétől Mozambikig terjedő része leszakad a kontinensről, 

a leszakadó mikrokontinens, illetve az afrikai szárazulat között pedig egy új óceán nyílik ki. 

Egész pontosan ez az új, kinyílási szakaszába jutott óceáni embrió már ma is létezik, amit úgy hívunk, hogy Vörös-tenger. A Vörös-tenger és a hozzá kapcsolódó rendkívül mély Akabai-öböl ugyanis a kelet-afrikai hasadékvölgynek az az Indiai-óceán vizével elárasztott tektonikus árokrésze, amelynek mélyén már elkezdődött az óceáni kéreg képződése.

A Nagy-hasadékvölgy, a kelet-afrikai tektonikus árokrendszer téképe, amely mentén kettészakad a kontinens
Fotó: Wikimedia Commons/USGS

 A népszerű tévhittel szemben  egy-egy tengeri területnek nem a földrajzi kiterjedése, hanem a medenceszerkezete dönti el azt, hogy – lemeztektonikai értelemben - óceánról beszélhetünk-e, vagy sem. 

Minden olyan tengervízzel elárasztott hasadékvölgyet amelynek mélyén forró és cseppfolyós bazalt ömlik ki a megrepedt kéregből az aljzatra, és ennek mentén elkezdődik a tengervályú tágulása, óceáni csírának tekinthetünk. 

Az óceánok ontológiáját (fejlődéstörténetét) leíró Wilson-ciklus szerint egy óceán kialakulásnak az az első fázisa, amikor a szárazföldi hasadékvölgy annyira kimélyül, hogy elönti a tenger, és az elárasztott völgy mélyén elindul a magam folyamatos felszínre szivárgása. (A Wilson-ciklus a keletkező, a kiterjedő és bezáródó óceánokat különbözteti meg az óceáni fejlődéstörténet egyes szakaszaiként.) Lemeztektonikai értelemben a Vörös-tengert tehát már ma is a megszületésének első szakaszában álló valódi óceáni csírának tekinthetjük. A Vörös-tenger jelenleg átlagosan 260-300 km széles és 1900 km hosszú medencéje évente 1,8-2,5 cm-el tágul. 

A Vörös-tenger évente 1,8-2,5 centimétert tágul
Fotó: Reef Rainforest

A Nagy-hasadékvölgy mélyülése miatt az előzetes modellszámítások szerint a Vörös-tenger medrét alkotó tektonikai árok tovább fog nyílni Etiópia, majd Kenya, illetve Tanzánia irányába,  jelenlegi medencéje pedig mintegy tízmillió év múlva már ezer kilométerre szélesedik. És mi lesz a még ennél is távolabbi jövőben? A Vörös-tenger tágulása miatt Afrikáról leszakadó új kontinens keleti irányba távolodva fokozatosan bezárja az Indiai-óceánt, a Vörös-tenger pedig a Föld egy több ezer kilométer széles és hosszú új óceánjává válik.