Megtalálták a valódi Loch Ness-i szörnyet

Fény derült egy különleges egysejtű alakváltó képességére, amely külsejét tekintve hasonlít a legendás Loch Ness-i szörnyre.

Egy ovális alakú, mindössze 40 mikrométer nagyságú egysejtű, a Lacrymaria olor egyedi vadászati technikát alkalmaz; teste végén egy kis nyakszerű kiemelkedéssel rendelkezik, amelyet a zsákmány észlelésekor 

néhány másodperc alatt saját testhosszának mintegy 30-szorosára képes kinyújtani.

A rendkívül hosszú függelékkel a prédát akár nagyobb távolságból is meg tudja ragadni, ilyenkor az élőlény meglepő módon a Loch Ness-i szörny miniatűr verziójára emlékeztet - írja a Live Science.

A Lacrymaria olor nevű egysejtű
Fotó: Wikimedia Commons

Mindeddig rejtélynek számított, hogy a Lacrymaria olor hogyan képes erre a bámulatos mutatványra anélkül, hogy a membránszerű sejthártyája elszakadna. 

A kutatók azt gyanították, hogy a hosszú nyakat a lény valamilyen módon összehajtogatva tárolhatja.

Egyszerű, de nagyszerű trükkel győzi le a nehézségeket a különleges egysejtű

A Stanford Egyetem két kutatója, Eliott Flaum és Manu Prakash úgy tűnik, megoldotta a rejtélyt. Mint arról a Science című folyóiratban beszámolnak, ennek az egysejtűnek a sejtmembránja és belső szerkezete origamiszerű, így könnyen széthúzható és összehajtható, az alakváltás energiaköltsége pedig nagyon alacsony. 

A Lacrymaria olor élete során mintegy 20 ezer alkalommal nyújtja ki a nyakát, anélkül, hogy bármilyen kára származna belőle.

Alapesetben az apró egysejtű szokatlan vadászati technikája egy sor potenciális problémával járna; rengeteg energiára lenne szüksége ahhoz, hogy a sejtmembrán ilyen sebességgel, ennyire drasztikusan deformálódjon. Emellett a nyaknak egyszerre kellene rugalmasnak, merevnek és stabilnak is lennie, hogy megfelelően működjön. 

Az egysejtű ezeket a problémákat úgy hidalja át, hogy a nyakszerű nyúlvány membránjait több rétegre hajtogatja.

A membránhajtások vonalai bonyolult geometriájúak, ami lehetővé teszi a hengeres forma létrejöttét. A membrán alatt spirálisan tekeredő csövek hálózata rejtőzik, amelyek a membránnal együtt hajolnak, és segítenek az összehajtogatásban és kibontásban. 

Egy rejtély azonban továbbra is megoldatlan; amikor mikrométeres méretű objektumok mozognak egymás felé a vízben, taszító erő keletkezik, így a kiálló nyaknak elsodrásra kellene késztetnie a zsákmányt, de nem ez történik. Hogy miért, arra még a kutatók sem jöttek rá, így folytatják az egysejtű vizsgálatát.