A horvátországi éttermek árai széles skálán mozognak. Összességében elmondható, hogy minél több a környéken a külföldi és minél több az étlapon a tengeri hal és különféle herkentyű, annál magasabb lesz a számla összege. Egy közepes színvonalú étteremben egy fő 80-120 kuna közötti összegből jóllakhat, azonban ha polipra, rákokra vagy kagylóra fáj a foga, a lakoma akár több száz kunába is kerülhet.
A horvát konyha kicsit olyan, mint a magyar és a mediterrán ötvözése, ez elsősorban az előételek esetében egyértelmű. Első fogásként egyaránt kedveltek a levesek és az olaszos tésztafélék a legkülönfélébb ízesítéssel. Az előbbiek közül a legtöbb étteremben megtalálható a manistra, a horvát zöldségleves, utóbbiak közül pedig a spagetti prstaci, melyet a tenger gyümölcseivel készítenek. Igazi ínyencfalat a pármai sonkával rokon dalmát sonka, amelyet vékonyra szeletelve, néhol sárgadinnyével tálalnak.
A horvát éttermek kínálatát alapvetően meghatározza, hogy milyen messzire vannak az Adriától. A partvidéken és a szigeteken természetesen a halakból és különböző tengeri herkentyűkből készült ételek dominálnak. Nagy kedvenc a polip és a tintahal, valamint a brodetto, a spanyol paellára emlékeztető rizsből és a tenger gyümölcseiből készült kiadós fogás. A tengertől messzebb eső vidékeken nagyobb szerep jut a húsnak. Népszerű a csevapcsicsa, a fűszeres darálthús-golyó és a burek, a sajtos, húsos vagy sajtos rétes. A Horvátországban felszolgált pizzák kiválóak, és általában sokkal olcsóbbak, mint Olaszországban.
A horvát borok talán nem érik el a magyarok színvonalát, viszont általában olcsóbbak. Szinte minden szigetnek megvan a saját különleges szőlőfajtája, érdemes ezek közül többet is kipróbálni, akár tisztán, akár fröccsként hígítva. A horvát nemzeti szeszes ital a slivovica, azaz a szilvapálinka, de ezen kívül még számtalan különféle pálinkafajta is létezik. A horvátok a kávét olaszosan isszák, tehát kis csészéből nagyon erős adagokban.