Napraforgós Dél-Alföld

Ahogyan Stephen Hawkins új világokat nyitott az elmémben, úgy varázsolta el lánylelkemet Rózsa Sándor is valamikor a nyolcvanas évek derekán. Korábban sosem hallottam olyan ízes magyar beszédet és sosem láttam olyan helyre kis menyecskét, mint Piros, és olyan hátaslovat sem, mint Pejkó. Lám, mi mindenre jó a tévé...A Szeged környéki betyárvilágot viszontlátni a maga valójában kimondhatatlanul jó érzés volt. Újraéltem azokat a régi tévénézős és pudingevős vasárnap délutánokat.

Szatymaz, Zsombó, Öttömös, Zákányszék, Rúzsa és a csongrádi Öregszőlők mind egy apró gyöngyszem a "semmi" közepén, és mind pazar látványt nyújt 200 méteres magasságból. A Fehér-tó és benne a Korom -ziget is jól látszik fentről. Dankasirályok köröznek nagy csapatokban. Keresik a párjukat. A szerecsen- és dankasirályok mellett mintegy 280 madárfaj honos a Fehér-tói madárrezervátumban. Egyesek fészkelők vagy átvonulók, mások csak téli vendégek ezen a vidéken.

Móra Ferenc szerint a Fehér-tó "Az Alföld legnagyobb szikes pocsolyája. Mikor jól érzi magát, ötezer holdas tenger, amely elér Szegedtől Kistelekig, félóráig megy mellette a gyorsvonat. Hal van benne annyi, hogy a puli is azt enné, ha bevenné a gusztusa a sárízű halat. Nagy nyarakon eltűnik a tenger, s akkor végeláthatatlan sziksó sivatag lesz belőle, amely azután szeret tengerrel álmodni."

Bandiék egyébként jóravaló emberek, semmit nem csinálnak kényszerből, csakis szeretetből. Ahogy beszéltek hozzám abban a limlomos kis konyhában, az a szerény hajlék egyszerre megszépült. Az itteni embereknek egyébként is különös érzékük van meglátni az egyszerűben a nagyszerűt és a szegénységben a gazdagságot.

Szegváron már virágzik az akác. A borsó is szép. Mondom is Terike néninek, de meg sem hallja, annyira izgatott a városi vendégek miatt. Egyre csak a pálinkát kínálja meg a kalácsot. Én nem vagyok rest dicsérni.

- Mondja már meg, Terike néni, mitől ilyen foszlós ez a kalács?

- Hjáj bábám, négykó köll ahho főkölni!

Vagy úgy. Négykor. Ezt megjegyzem. Terike néni közben a kevés vendégre, meg a fájós kezére panaszkodik.