Váratlan jelöltek a világ hét új csodájára

Már csak egy évünk maradt arra, hogy szavazzunk a világ legújabb hét csodájára. A jövő év januárjában ugyanis lezárul a mintegy öt éve zajló játék az interneten. A Föld lakossága 77 építészeti csoda közül válogathatta ki, hogy melyik kerüljön a legjobb 21 közé. A hátralévő évben ebből a 21-es listából kell kiválasztani azt a hetet, amelyik a jövőben a világ hét új csodája büszke címet viselheti majd. A sorozat első részében a Colosseumot, az Akropoliszt, az agrai Tádzs Mahalt és Angkor Vatot mutatjuk be.

Az agrai Tádzs Mahal

Az Agrában található Tádzs Mahal, a szerelem híres emlékműve talán a leghíresebb indiai építmény, jó esélye van arra, hogy bekerüljön a világ hét új csodája közé. Az épületet 1631 és 1648 között építtette Sah Dzsahán mogul uralkodó felesége tiszteletére, aki mikor tizennegyedik gyermekét szülte, a szülés közben meghalt. A legenda szerint az asszony halálos ágyán azt kérte férjétől, hogy az többet ne vegyen más asszonyt maga mellé, s hogy olyan sírt építtessen emlékére, amely nevét örökre emlékezetessé teszi.

Az emlékmű közel húsz évig épült, és húszezer munkás dolgozott rajta a világ minden tájáról összehívott építőmesterek irányításával. Az épület hófehér márványkupolájával, a sarkain álló minaretekkel a mogul építészet remekműve lett. A királynő sírhelye egy 26 méter magas, 18 méter átmérőjű boltív alatt helyezkedik el, a látogatók elől sűrűn csipkézett márványrács választja el. Az épület szépségét és a térélményt kiemelik az emlékmű környezetében lévő mesterséges tavak. A király eredetileg úgy tervezte, hogy a Jamma folyó túloldalán felépítteti saját síremlékét, a Tádzs Mahal pontos mását, fekete márványból, de az uralkodó fiai ezt a tervet meghiúsították.

Angkor Vat - Kambodzsa

Délkelet-Ázsia legnépszerűbb turistaattrakciója sem véletlenül került be az első 21 közé. Mindenki, aki látta már ezt a hatalmas templomegyüttest, teljességgel hatása alá került. Angkor tulajdonképpen nem is templom, hanem sok-sok templomot körülvevő hatalmas város, amely az évszázadok során terjeszkedett, központi részei vándoroltak, így a ma látható angkori templomok más-más évszázadokban voltak a terület központjai. A város lakosságát tulajdonképpen a templomokat és benne a szerzeteseket, táncosokat ellátó parasztok és kézművesek tették ki.

Angkor Vat

Angkor virágkorát a khmer birodalom életének csúcspontján, a 9-13. század folyamán élte, ebben az időben érte el a birodalom legnagyobb kiterjedését is. Angkorban és környékén a 12. században közel 1 millió lakos élt, ebben az időben Londonban mintegy 50 ezren laktak. Ekkor hatalmas építkezések zajlottak Angkorban, szentélyeket, utakat, óriási, több négyzetkilométer nagyságú víztározókat építettek a város ellátására.

A khmer birodalom hanyatlásával a város is fokozatosan elvesztette jelentőségét, ráadásul a környező földeket gyakorlatilag teljesen kimerítették, így a város méreteihez képest viszonylag hamar vált elhagyatottá. Az utolsó lakosok a 15-16. században hagyták el a romokat, amelyeket aztán lassan benőtt a természet.

Angkor templomromjai a 19. század második felében kerültek be ismét a köztudatba, amikor egy francia régész, Henri Mahout rátalált a dzsungel mélyén rejtőző romokra. Ekkor kezdődött Angkor szisztematikus kifosztása is, amiben a franciák szintén élen jártak. A régészt elsősorban egy bizonyos épület ejtette rabul, az öt csipkézett toronyból és több udvarból és díszes épületből álló monumentális Angkor Vat temploma.

Angkor Vatot Szurajavarman khmer király építtette 1113 és 1150 között, és az egyes épületek a körülöttünk lévő univerzumot jelképezik. A középpontban a szent Meru-hegyet megtestesítő torony áll, a körülött lévő épületek és udvarok pedig az óceánokat és kontinenseket jelképezik. Az épület tervezői és építői hihetetlen technikai bravúrt hajtottak végre, de az eredmény nem csak méreteiben, hanem díszítettségében és bonyolultságában is lenyűgöző. A templomok falain látható faragványok és domborművek a hindu mitológia fontos történéseit jelenítik meg. Istenábrázolások, oroszlán- és állatfaragványok és apszara-táncosok képei láthatók mindenfelé.

A város elnéptelenedésekor szerzetesek vették birtokba az épületeket, és amennyire lehetett, próbálták óvni a természet erőitől. 1907-től kezdve egy régészekből álló francia intézet, az École d'Extreme Orient dolgozott a templomok állagának megőrzésén egészen a vietnami háborúig. Az épületegyüttes állapotára katasztrofálisan hatott a '70-es években a Pol Pot vezette kommunista rendszer uralma. Ekkor az addig végzett munkálatok és eredmények nagy részét elpusztították, a dokumentációkat elégették, a gondosan sorrendbe állított épületelemeket szétdobálták. A munka kezdődhetett elölről.

Szerencsére mára a terület nagy részét sikerült helyreállítani, de a restaurációs és feltáró munkák folyamatosan zajlanak. Az ide sereglő turisták jelentős bevételeket biztosítanak egyrészt az államnak, amely a befolyt összegekből a környék fejlesztésére is sokat fordít, másrészt a templomok állapotának javítására is jut belőle.