Pilisszentkereszti varázserdő - ittunk a szentkútból, majd megkóstoltuk a helyi specialitást

Pilisszentkereszt

Fotó: Talán Csaba

Egy kis nyugalomra vágyik egy hűs erdőben, de nem menne túl messzire a fővárostól és hosszú túrára sincs ideje? Akkor irány Pilisszentkereszt, ez a bájos, mesebeli falu, ahol mindenki megtalálhatja a megnyugvást, felfrissülhet az erdő mélyén csordogáló szentkútnál, amely mindössze 20-25 perc sétára található a falutól, elcsendesedhet az ott felépített szabadtéri oltárnál, az erdei séta után pedig megkóstolhatja a helyi vendéglő ízletes fogásait, a csülkös sztrapacskát vagy a pilisi szarvaspörköltet.

Azt is elmesélték, hogy a 19. század közepétől már csodatévő helynek ismerték ezt a helyet. A Mária-kegyhelyet és a kis, nyitott kápolnát akkor építették, amikor eljutott a faluba az 1858-as lourdes-i jelenés híre. Ezután már a pilisszentkereszti kegyhelyhez kapcsolódó csodálatos gyógyulások történetei is elkezdtek terjedni az emberek között. A 20. század közepén például feljegyezték, hogy egy 19 éves lány súlyos bénulásból gyógyult meg, miután meglátogatta a forrást. 

Fotó: Talán Csaba

További gyógyulásokról nincs feljegyzés, de a kegyhelynél rengeteg táblácska található, amelyeken köszönetet mondanak. 

Az biztos, hogy a forrásvíz jó minőségű, többféle ásványi anyagot tartalmaz, és az I. világháborúig szénsavval dúsítva szikvízként is palackozták. 

Egy család érkezik sok-sok palackkal. Ők is a vízért jöttek. 

Pilisszentkereszti szentkút
Fotó: Talán Csaba

"Gyerekkoromban jártam már itt, emlékeztem a forrásra és a kegyhelyre" - mondja az édesapa. 

A család Hajdú-Bihar megyéből érkezett, itt nyaralnak a környéken és mindenképpen el szerettek volna látogatni a szenkúthoz. 

"A vize frissít is." - mondja az édesanya, aki a hőségben a homlokát mossa a forrás vizével. 

A gyerekek pedig szorgalmasan töltik a palackokba a vizet. 

Pilisszentkereszt - szentkút és Mária kegyhely
Fotó: Talán Csaba

Pilisi szarvas és csülkös sztrapacska

Az erdei sétánk után a falu központjába tartunk, hogy megkóstoljuk a helyi vendéglő specialitásait. 

Itt már többször jártunk és soha nem csalódtunk. Kedves kiszolgálás, egyszerű, de ízletes ételek várják a kirándulókat. Ugyanolyan megnyugvást nyújt itt eltölteni egy órát, mint az erdőben. 

Az étterem kerthelyisége kényelmes, árnyas. Kicsit olyan, mint ha az ember hazatérne. Télen is nyitva tart - bent cserépkályha pattog, az ontja a meleget, a kemencés sültek illata pedig már messziről vonzza a látogatót. 

Pilisszentkereszt - vendéglő
Fotó: Talán Csaba

Szóval, betérünk a vendéglőbe, csülkös sztrapacskát és szarvaspörköltet rendelünk. 

Az étlapon egyébént szárnyasok, sertés- és vadételek, valamint szlovák fogások közül lehet választani.

Frissítőként házi málnaszörpöt kérünk. 

Amíg az ebédet várjuk, beszélgetünk a vendéglő tulajdonosával, aki elmondja, hogy 22 éve nyitottak. 

Piláth Rezső, a pilisszentkereszti vendéglő tulajdonosa
Fotó: Talán Csaba

"A visszajáró vendégekre vagyok a legbüszkébb"

 - mondja. Arról is kérdeztük, hogy mely ételek a legnépszerűbbek. 

"A szlovák ételeket nagyon szeretik a vendégeink, elsősorban a sztrapacskát. De a vadhúsból készült fogásokra is nagyon büszke vagyok – ezek az igazi különlegességeink. Ügyelünk arra, hogy mindig friss vadhúsból készüljenek, és ami lényeges: pilisi vadból. Amit most esznek majd, az pilisi szarvashúsból készült pörkölt. Az étlapon nem változtatunk túl gyakran, de vannak szezonális ajánlataink, ősszel és télen főleg kemencés ételkülönlegességeket kínálunk a vendégeinknek. Bent próbáltuk nagyon barátságosan kialakítani az éttermet - azt szerettük volna, hogy az emberek otthonosan érezzék magukat." 

A forgalom változó, elsősorban a kirándulószezonban, ősszel és a tavasszal vannak többen - különösen hétvégenként. Nyáron pedig hétköznap térnek be többen hozzájuk, ugyanis a faluban a falusi turizmus keretében sok kiadó szoba várja a falusi környezetben pihenni vágyókat. Ők általában ebben a vendéglőben ebédelnek. 

Az étterem vezetője azt mondja: 22 éve működnek töretlenül - ennek a titka pedig a kitartás és az alázat, valamint az, hogy rendkívül odafigyelnek, hogy az ételek minőségi alapanyagokból készüljenek. 

Beszélgetésünk közben derül ki: egyáltalán nem 22 éve működik a hely, hanem már jóval korábban is fogadta a vendégeket, bár, akkor még kocsmaként. 

"Az édesanyám üzemeltette az italozót. Előtte pedig a nagymamám vezetett egy vendéglátóhelyet a jelenlegi étteremmel szemben - Diószeghiné vendéglője néven. Mi vagyunk tehát a harmadik generáció, aki tovább viszi a vendéglátást a faluban." - mondja, majd elővesz egy képeslapot az 1910-es évekből, amelyen a nagymamája vendéglője is látható. 

Pilisszentkereszti képeslap az 1910-es évekből - rajta Diószeghiné vendéglője
Fotó: Talán Csaba

"Itt születtünk és itt is maradtunk, vittük tovább a családi vendéglőt - 2002 óta étteremként, amely az édesanyám nevét viseli. Azért váltottunk kocsmáról étteremre, mert megváltoztak a szokások, egyre kevesebben jártak italozóba, viszont egyre több turista érkezett a faluba, aki éttermet keresett. Vendéglőként nyitottunk újra 2002-ben és beletanultunk, mint kiskutya az ugatásba. Rengeteget olvastunk, jártuk a környékbeli éttermeket, hogy tanuljunk, aztán évek alatt rájöttünk, mire van igénye a vendégeknek." - mondja. 

Az ebédünk időközben meg is érkezik. A vadpörkölt sűrű, ízletes, a hús vajpuha - és tudjuk, hogy a szarvas pilisi. 

pilisi szarvaspörkölt
Fotó: Talán Csaba

A csülkös sztrapacska látványa is lenyűgöző, hát még az íze! Ráadásul akkora adagok, hogy képtelenség megenni, akármennyire éhes az ember. Ha a vendég úgy kívánja, elcsomagolják a maradékot. 

csülkös sztrapacska
Fotó: Talán Csaba

Elégedetten, tele hassal dőlünk hátra, miután elfogyasztottuk a mesés ételeket. Azon gondolkodunk, hogy vajon tovább viszi-e valaki a vendéglőt. 

"Két fiam van, ők nem szeretnék" - mondja a tulajdonos. Aztán hozzáteszi: az unokája két és fél éves, így még nem lehet tudni, hogy ő szeretné-e üzemeltetni majd az éttermet. 

Aztán halkan hozzáteszi: 

"Az unokám az édesanyám nevét kapta.. Őt is Emmának hívják."