Garaczi: "Nyomasztana, ha mindenkihez kellene szólnom"

Néhány olvasó költőként emlékezett rá, pedig Garaczi László leginkább a magyar próza nyelvi korlátainak lerombolásában szerzett múlhatatlan érdemeket. Az egykori underground titán a pesti szórakozóhelyek végiglátogatása közben megírt néhány olyan művet, mint a Pompásan buszozunk és a Mintha élnél, amelyet a kritikusok szívesen emlegetnek az Esterházy Péter utáni próza fordulatának. Legújabb műve, a MetaXa éppen az [origo] és a Magvető online irodalmi pályázatán szerezte meg az első díjat.

Kíváncsi vagyok, ön szerint mostanában vannak-e olyan szórakozóhelyek, mint amilyeneknek ön régen hírhedt főszereplője volt, például a Tilos az Á. [szmrty81]

Bizonyára vannak, talán az a különbség, hogy most több ilyen jellegű kávéház, kocsma és szórakozóhely is létezik, például a Sirály, az Ellátó, a Szimpla, a Sark, a Sixtusi, a Pótkulcs, a Szóda, a Dupla - így egyik sem tud kizárólagossá és kultuszhellyé válni.

Melyik külföldi íróval vagy költővel beszélgetne szívesen, és mit kérdezne tőle? [lámpaernyo]

Salinger-rel, és azt kérdezném tőle: "What's up, buddy?"

Én szabadidőmben nagyon sok verset írok,csak a baj, hogy a szótagszámok nem mindig egyeznek! Esetleg ez valami logikára épül? Vagy tanulni kell? Vagy csak egyszerűen rá kell érezni? [haegyjócsajkell]

Tanulni, olvasni. Bevallom a szótagszám nálam se mindig stimmel.

Ön is ír szabad formájú verseket? Hogy nincsenek benne rímek? [CrocodileGirl]

Kevés verset írok, ezek egyrésze kötött formájú, de vannak szabad- vagy prózaversek is. Egy verseskötetem jelent meg eddig, még a nyolcvanas években, azóta írtam körülbelül annyi verset, hogy most újból gondolkozhatok egy verseskötet összeállításán.

Népszerű mondás, hogy az írók darabokat írnak a költők egészet. Meghatározza önnél a téma a műfajt? Vagy a műfaj elemei közé kedve szerint építi bele a témát?[Novemberi hajnal]

Ismerünk olyan költői életműveket, amelyek fragmentumokból építkeznek, és olyan prózai műveket, amelyek a teljesség, az egység benyomását keltik. Én elsősorban prózaíró vagyok, és olyan témákat keresek, amelyek prózai művek megírására alkalmasak. Egyébként próza és líra között én elsősorban intenzitásbeli és szemléletmódbeli különbséget próbálnék felfedezni - ha nagyon akarnék, de nem akarok, mivel szerintem ez a két műfaj körülbelül száz éve egymásba nőtt.

Milyennek képzeli el tipikus olvasóját? Azért kérdezem, mert én a Gyarmati nő-t olvasva azt éreztem, ez távol áll az én korosztályom élményeitől. [szmrty81]

Kétségtelen, hogy az írásaim egy része nem tömegekhez, hanem az irodalom iránt érdeklődők egy csoportjához szól. A Gyarmati Nő írásai valószínűleg bölcsész érdeklődésű körökben tarthatnak igényt érdeklődésre.

A nyolcvanas évek szubkultúráját egy 20 éves bölcsész sem érti, nem gondolja?

Ha jól van megírva, a trójai háborút és a nyolcvanas évek szubkultúráját ugyanolyan jól megértjük. De semmi baj, nem tartanám egészségesnek, ha az irodalom egyfajta lenne, és mindenkinek a Gyarmati Nőt kellene olvasnia - sőt ezt a negatív utópiát meglehetősen ijesztőnek találom.

Nem gondolt arra hogy tartson a fiataloknak olyan délutánokat, amikor a műveikkel foglalkoznának?

Tartottam már egyszer-kétszer írói szemináriumot, és van egy műhelykörünk is, ahol fiatalabb írókkal beszélgetünk az irodalomról, de be kell vallanom, hogy nem vagyok tanár alkat, ezért sem vállaltam eddig rendszeresen oktatást.