Párizsban is győztünk

 

Szabad Nép

Kiküldött munkatársunk párizsi telefonjelentése:

Párizsban is győztünk

Magyarország - Franciaország 2:1 (0:0)

Belgrád, Moszkva, Párizs: az újjászervezett magyar válogatott labdarúgócsapat győzelmes állomásai. Vasárnap Párizsba aratott nagyszerű diadalt a válogatott csapat. Különleges, érdekes mérkőzés volt. A puszta eredmény nem fejezi ki híven a tájék képét. Hosszú időn át elkeseredetten viaskodott egymással a két csapat. A magyarok, annak ellenére, hogy az első félidőben kimondott főlényben voltak, erőtlen, pontatlan játékuk miatt nem tudtak eredményt elérni a gyors, kemény franciák ellen. Szünet után azonban egy csapásra megváltozott a játék képe. A magyar csapat régi napjaira emlékeztető módon igen nagy lelkesedéssel játszott - főleg az utolsó 20 percben. Egymást követték a gólhelyzetek, de ezek közül csak egyet sikerült gólra váltani. Ez azonban a győzelmet jelentette. Végeredményben - a helyzetek alapján - a magyar csapat több góllal is nyerhetett volna.

Indulás Colombes-ba

Hűvös, szeles, esős időre ébredt Párizs. A magyar csapat a délelőtti órákat a szállodában töltötte. Rövid taktikai megbeszélés, majd korai ebéd után társasgépkocsin indult el Colombes-ba. Végeláthatatlan autófolyam hömpölygött a Párizs felé vezető úton, a magyarok gépkocsija néha csigalassúsággal haladt. A különböző járművek már déltől kezdve ontották a közönséget. Párizs sportélete már régen kinőtte a colombes-i stadiont. A pálya környékén sok ezer ember vadászott még egyszer jegyek után (ahogy ez már történni szokott, ilyen nagy mérkőzések alkalmából), de minden eredmény nélkül (ahogyan szintén történni szokott.) Az elég szűk rozoga lelátókon 85 000 ember szorongott. A díszpáholyban megjelent G. Monnereille, a Francia Köztársasági Tanács elnöke és G. Jules belügyminiszter. Megjelent a mérkőzésen a francia művészeti élet sok képviselője, valamint a Franciaországban filmező néhány híres színész is, így Gary Cooper és Audrey Hepburn amerikai színészek. Megérkezett a mérkőzésre számos újságíró és megfigyelő azokból az országokból (Szovjetunió, Ausztria, Spanyolország, Svédország, Német Szövetségi Köztársaság), amelynek a legközelebbi időkben dolguk lesz a magyar vagy a francia futballal. Ott voltak a nézőtéren a franciaországi magyar kolóniából igen sokan. Megható látvány volt, amikor a futballkapuk mögött egy tolókocsi-osztag helyezkedett el a két világháború francia invalidusaival. A francia 96. gyalogezred elegáns öltözetű zenekara muzsikával kedveskedett a nézőknek.

Pompásan kezdett a magyar csapat

Magyarország: Grosics - Kárpáti, Börzsei, Kotász - Bozsik, Berendi - Sándor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor.

Franciaország: Remetter - Keaebel, Jonquet, Marche - Scotti, Marcel - Grillet, Cisowaki, Fontaine, Piantoni, Vincent.

Elhangzottak a himnuszok. Először a magyar, azután a Marseillaise. Bemutatták a játékosokat, majd Gionni olasz játékvezető megadta a jelt, s Fontaine elindította a labdát pontosan három órakor. Az első perc mindjárt viharos magyar támadást hozott. Berendi labdájával Hidegkuti kitört - a veszélyt elhárítottuk, Puskás lőtt - lepattant a kapusról Kocsis fejelt - védték. Támadásban maradtunk továbbra is. Több gólhelyzet adódott a francia kapu előtt, de ezek a magyar csatárok késlekedésén rendre elakadtak.

A francia ellentámadások ugyan nagy zajjal, de mellélövésekkel végződtek. A mieink főleg a szélsőket foglalkoztatták. A 14. percben Sándor igen szép - sajnos kivédett - lövését még a francia nézők is megtapsolták. Öt perc múlva ismét gólhelyzetbe kerültek csatáraink, de a gyors francia védők szögletre mentettek. Az első negyedóra magyar fölénnyel telt el, ha általában keveset is mozogtak csatáraink.

Kocsis, és az éppen hárító francia kapus: Remetter

A 19. percben Hidegkuti pompásan ívelte előre a labdát Puskásnak, szabad volt előtte az út a kapuig, de pár lépés után érthetetlenül addig igazgatta a labdát, amíg elvették tőle (pedig már a hálóban láttuk...). A második negyedóra valamivel kiegyenlítettebb volt. A mi csatársorunk nehezen ismerkedett meg a csúszós talajjal, csatáraink sehogy sem tudták széthúzni a francia védelmet, amely szoros fogásra rendezkedett be. A gyors francia csatárok pedig főleg távolról, nem jól helyezett lövésekkel kísérleteztek. Egy váratlan francia támadásnál Grillet bombáját védte Grosics.

A harmadik negyedóra azzal kezdődött, hogy a bíró elengedett egy nagy lest. Szerencsére védelmünk - ha elég későn is - észbekapott, szögletre mentette a helyzetet. Utána Grosics két-három alkalommal is kénytelen volt minden tudását latba vetni. A franciák megélénkült támadással nagyon lázba hozták a közönséget, hát még akkor, amikor újabb lest nézett el a játékvezető, és Kárpáti csak a kapuvonalról tudta visszarúgni a labdát. A negyedik negyedóra gyönyörűen kezdődött. A 4. percben Sándor kapta a labdát, néhány lépést tett vele, többen is rárontottak.

Már úgy láttuk, hogy elveszik tőle a labdát, de Sándor nem hagyta magát, befelé ívelte a labdát, és Machos 5 méterről bal lábbal a kapu közepébe rúgta (1:0).

Sajnos, a vezető gólnak nem sokáig örülhettünk. Két perc múlva Cisowski elé került a labda, és rohant a magyar kapu felé. Ketten voltak rajta: Bozsik és Kotász. Cisowski az ártalmatlannak látszó helyzetben éppen hogy megrúgta a labdát, az Börzsei lábáról előrepattant és a kifutó Grosics már vetődött volna rá. Kotász azonban szükségtelenül segítségére akart lenni, hazafelé adta a labdát, és az elment Grosics mellett. Cisowski felismerte a helyzetet, el tudta még húzni a labdát és a tehetetlen Grosics mellett begurította (1:1). Bosszantó hiba volt. A franciákat nagyon fellelkesítette a gól, de lassan-lassan kezdett kibontakozni a magyar csapat döntő fölénye. A 10. percben Czibor szabadrúgását (a 16-osról) Remetter a kapufa segítségével védte.

Az ötödik negyedórában fokozódott az iram. A magyar csapat most már magára talált. Roham rohamot követett, a 23. perctől kezdve szinte percenként adódott gólhelyzet a francia kapu előtt.

Egy szép Kocsis-fejes

Kocsis és Remetter

Czibor, majd Machos lövését védték, Bozsik bombája ment a kapu mellé. A hatodik negyedóra most már teljesen a magyaroké volt. A 32. percben Kocsist gólhelyzetben elgáncsolták. A játékvezető azonban kapukirúgást ítélt. A sikertelenség sem vette el a magyarok kedvét. Lelkesen, tűzzel játszottak. A 34. percben Sándor lefutotta az egész védelmet. Beadását Remetter nagy szerencsével ütötte el Kocsis elől. Izgalmas percek következtek. A 35. percben Kocsis - Czibor összjáték után Kocsis egészen biztosnak látszó helyzetben kapu mellé rúgta a labdát. Nyomasztóvá vált a magyar fölény, de bizony idegtépő volt a magyar tábor számára, hogy a döntő gól nem akart megszületni. Végre a 42. percben megszületett ez is. Nagyszerű magyar támadás indult. Kocsis a labdát Sándornak adta, aki lefutott, majd mintaszerűen befelé ívelt, Kocsis hat méterről - a régi Kocsis-fejesekre emlékeztetően - fejelte a kapuba (2:1).

Még egy-két nagy vihar volt a francia kapu előtt, egy távoli lövést kellett elhárítania védelmünknek - s aztán véget ért a mérkőzés. A fütty után hiába rúgta már Cisowski a magyar kapuba a labdát, győztünk 2:1-re!

Kitűnő volt a magyar csapat erőnléte

A magyar csapat rendkívül értékes győzelmet szerzett. Mint Belgrád és Moszkva után, most is meg kell állapítanunk, hogy a magyar csapat nincs még a híres londoni formában, de tovább javul. Rendkívül örvendetes volt, hogy labdarúgóink, akik hónapokkal ezelőtt még kondícióbeli hibákkal küzdöttek, ezúttal jó iramban futották végig a mérkőzést és az utolsó 20- 25 percben "árnyékba" állították a gyors, fiatal francia játékosokat. Labdarúgóink igen nagy akarással lelkesen játszottak, időnként csillogtatták a magyar futball régi erényeit.

Grosics ezúttal is igen jól védett, a játéknak abban a kis szakaszában, amikor a franciák erősen rohamoztak, végig a helyén volt, a gólról nem tehet. A hátvédhármas jól látta el a feladatát, nem törekedett művészi teljesítményre, azon volt, hogy a legegyszerűbb eszközökkel hárítsa el a kapu elől a veszélyt. A legjobb Börzsei volt, megfelelt a két szélsőhátvéd is. Kár, hogy Kotász elhamarkodott hazaadása gólt hozott. Kiválóan szerepelt a két fedezet is: Bozsik a csapat "láthatatlan karmestere" volt, nyugalma, pontos labdaadogatása, mindig nyugodt közbelépése, "aranyat ért". Berendi nagyon hasznosan odaadóan játszott, jól rombolta szét az ellenfél támadásait és gyakran szinte nyomta előre a csatárokat lelkes játékával, jó labdaadogatásával.

A csatársor a csapat gyengébb része volt. Az első félidőben - igaz, hogy a csúszós pálya nem nagyon ízlett a mi belsőhármasunknak - erőtlen volt több csatárunk kevéssé mozgott, nem tudta tartani a labdát.

A második félidőben feljavultak csatáraink, jó húzás volt Machos beállítása.

A csatársorban azonban mégiscsak Sándor látszott igazán jól, minden megmozdulása veszélyt jelentett a franciák számára. Czibor is megfelelt a mérkőzés nagy részében. A belsőcsatárok - mint említettük - időnként jól, időnként gyengén játszottak, de egy bizonyos: valamennyien teljes tudásukat nyújtották a játék legdöntőbb szakaszában, amikor arra igazán nagy szükség volt.

A francia csapat nagy becsvággyal küzdött a magyarok ellen, sokáig kétessé tudta tenni a győzelmet gyors játékával. Támadójátéka azonban széteső, nem irányult erőteljesen a kapu felé, és néha az volt az érzésünk, hogy a francia csatárok a mi 16-osunk táján igyekeznek minél előbb letenni a gondot a vállukról, minél előbb megszabadulni a labdától. A franciák közül főleg Remetter kapus és Marche balhátvéd tűnt ki.

Az olasz játékvezető hármas élén Gionni bíróval - megfelelt, bár néhány elengedett les láttán a hajunk szála az égnek állt.

Mit mond Bukovi és Pibarot?

Bukovi Márton elégedett lehet

A mérkőzés után óriási öröm volt a magyar öltözőben. Bukovi Márton szövetségi kapitány üdvözölte a játékosokat és elmondta nekünk, hogy szerinte a magyar csapat nagyon jól játszott, nagyobb gólaránnyal kellett volna győznie. Az első félidőben a magyar játékosok nehezen szokták meg a talajt, ez magyarázza akkori gyengébb játékukat, a második félidőben azonban már erejük teljében azonban játszottak. A franciákról szólva kijelentette, igen jó technikájú együttes, azonban eltaktikázta a mérkőzést, túlságosan a védelemre rendezkedett be, pedig jó képességű, gyors csatárainak inkább a támadójátékra kellett volna súlyt helyezniök.

Lelátogattuk a francia öltözőbe is, ott sem találtunk szomorúságot. A francia csapat nagyra tartja a magyar labdarúgókat, és a 2:1-es eredményt nem tekintik lesújtónak. Pierre Pibarot francia szövetségi edző a következőket mondta: "A mérkőzést megnyerhették volna a franciák is, talán már az első félidőben. De hát a magyarok győztek, és a második félidő játéka alapján igazságos eredmény. Nagyon sokat elárult az a tény, hogy csapatunk legjobb embere Remetter kapus volt. A magyarok körül nekem Börzsei és Bozsik, további Sándor tetszett, Puskás ma nem volt igazán jó. A mérkőzés közepes színvonalon mozgott."

A magyarok vasárnap este baráti vacsorán vettek részt a francia szövetség meghívására, a hétfőt városnézéssel töltik. De már nagyon sok szó esik a következő feladatról hiszen egy hét múlva talán még erősebb ellenféllel, az osztrák válogatottal játszanak. A vezetőség még nem gondol a csapat összeállítására, ez csak a hét közepén történik meg, nem lehetetlen, hogy Budapestről kérnek utánpótlást. Mint ismeretes, szerdán este a magyar csapat Budapesti vegyes válogatott néven Bernben a Young Boys ellen játszik. Ez a mérkőzés jó tapasztalatot hozhat majd az osztrákok elleni mérkőzés előtt.

Vető József

Korábban a Szabad Neten:

A negyedik "kardcsapás" - Párizs