Az 1979 óta aktív jazzcore-trió sosem tartozott a televíziók által nagyon nyomott zenekarok közé, mégis a hosszú évek alatt masszív underground-rajongótábort alakult ki körülötte. Aki egyszer meghallgatta őket, főleg koncerten, mindig a legjobbak között jegyzi őket.
Két fő ismertetőjüknek a szövegeket átitató fekete humort (Sex and Nazis) és az utánozhatatlan hangzás tartják. A hangkáoszból egy pillanat alatt csapnak át gazdag dallamvilágba.
Smoothjazzből punkrockba, aztán meg vissza ugarnak, ahogy kedvük tartja. Ezért is érdemelték ki a jazzcore jelzőt. Fennállásuk alatt sikerült elérniük, hogy nemcsak a megfáradt punkok tartsák őket számon, hanem mindenki, aki szereti a zenei konvenciókat semmibe vevő csapatokat.
A zenekar mennybemenetelének a Jello Biafrával készített 1991-es The Sky Is Falling and I Want My Mommy albumot tartják. Biafra a Dead Kennedysből megszokott énektempóját tökéletesen egészítette ki az örült jazzpunk-alap.
Jello persze nemcsak velük dolgozott, a harcos indusztriál-nagyágyúval, a Ministryvel közös Lard projekt és a D.O.A. csapattal készített Last Scream of Missing Neighbros album is pont ebbe a sorba tartozik, mintha folytatásai lennének egymásnak. A No Means No jelenleg a tavaly megjelent Ausfahrt című albumát turnéztatja. A szemüveges punkok mostani koncertvideóik tanúsága alapján ugyanazt nyújtják, mint húsz évvel ezelőtt.
Egykor
A koncerttel kapcsolatban a szervezők felhívják a figyelmet, hogy a West-Balkán teljes hangfalállományát nagyobbra cseréli csak ezért a buli kedvéért, ami mindenképpen beszédes.
Vasárnap a szintén kanadai és hasonló zenei térben mozgó Invasives kezdi a bulit, majd a No Means No alakítja tovább az esténket. Az elővételes jegy kétezer-hatszáz forintba kerül, a helyszínen pedig hatszázzal több a belépés, de Kanada messze van, és online jegyrendelésre is van lehetőség.
No Means No: No Sex