Leletmentés - BMW R12

Szenzáció volt, amikor megjelent, aztán a második világháború egyik csendes hőse lett belőle. Ma kissé háttérbe szorult a katonai motorok csúcsaként számon tartott "sivatagi" mögött, ám sok szakértő nagyra értékeli az egyszerű, de rendkívül megbízható "tizenkettest". Ocskay Zoltán egy olyan gyűjtőre akadt, akinek két változatban van meg a talán legsokoldalúbb BMW.

Nem tudom, ki hogy van vele, amikor egy oldalkocsis BMW-re ülök, rögtön legyőzhetetlen katonának érzem magam. Körülvesz másfél mázsa német acél, a lábaim előtt két, vödörnyi ütköző, a kormány széles, mint egy felemás korlát, a hatalmas tank nyilván kifogyhatatlan.

Nem emlékszem olyan esetre, amikor ezt a behemótot percekig rugdosni kellett, hogy utána kimerülten és izzadtan huppanjak a mély nyeregbe. Valamiért mindig elég volt egyet taposni a pedálon, és a motor egy bizonytalan szusszanással életre kelt. Sajnos nem szponzorált élmények ezek, pedig jó reklám lehetne a cégnek, miként az is, hogy az R12-est beindítva eszembe sem jutott a motort kissé túráztatni, nehogy leálljon. Semmi ilyesmi. A BMW-ben vakon megbízom. Persze, van még pár ilyen márka, akad olyan is, amelyet jobban szeretek, de szögezzük le: a bajorok nagyon tudták, hogy kell jó motort csinálni.

Csendes kattanás, ahogy a tank oldalán lévő rövid kulisszában előre tolom a kart, a váltó veszi az egyest, és elindulok, mintha régi ismerősök lennénk. Pedig életemben először vezetek R12-est, korábban csak 75-öshöz volt szerencsém, meg kalandom, mert azon próbáltam először az oldalkocsizást.

Itt meg is állnék egy kis kitérő erejéig, felidézve, amikor Sztrakay Jóska nem tudta mind a hat BMW-jét egyedül felvonultatni egy filmforgatásra, és bevett a sofőrkülönítményébe. Töredelmesen bevallottam neki, hogy nem tudok oldalkocsizni, de nem zavarta, azt mondta, menni fog. Ez így is lett, ment a motor, fel a járdaszegélyen egyenesen az akkor éppen Lumumbáról elnevezett mai Róna utca gyepes elválasztó sávjába.

Szerencsére ott nem járt a troli, így most vissza tudok emlékezni az esetre, meg arra is, hogy a következő kanyarban a szembe jövő autók elé kanyarodtam, mivel ott nem volt elválasztó sáv. Állítólag messziről látszott, milyen nagy küzdelmet folytatok a motor feletti uralom megszerzéséért, emiatt az autósok többsége készségesen félreállt. A történetnek volt folytatása, amivel most nem untatnám önöket, csak arra akartam rámutatni, milyen téves az a vélemény, miszerint nagy, nehéz motorral könnyű oldalkocsizni.

A fentiek miatt Hajdúszoboszló útjain csak a szóló R12-essel motoroztam, az oldalkocsis változatot pedig a helyi repülőtéren próbáltam ki, ahol a nagyjából öt négyzetkilométeres síkság közepén esélytelen volt a frontális ütközés.