Meg nem értett zseni - Honda Legend-teszt

A Honda új Legendje tele van modern műszaki megoldásokkal, csak éppen semmi sem olyan jó, mint amennyire fényezik.

A dolgok mai állása szerint egy ilyen teljesítményű és tudású autónak jól kéne menni, de mégsem teszi ezt. Bár a japánok papíron mindent megtettek, hogy a hondás vezetési élmény megmaradjon, hiszen van erős, sportos karakterisztikájú motor, szuper összkerékhajtás, és még azt sem lehet a szemére vetni, hogy ez a nagy motor túl nehéz az autó orrába. Még arra is figyeltek, hogy a kardántengely is ultrakönnyű legyen, szénszál erősítésű, vagyis ez sem lehet kifogás. Mégis majdnem két tonna az autó üres tömege, ami ugye már önmagában garancia arra, hogy ez a Legend mégsem olyan fickós, mint amire gondolnánk. A sok szuperkönnyű, nagyon drága anyag felhasználásával sikerült szülni egy nagyon nehéz autót. Még az összkerekes konkurenseknél is jóval nehezebb, ezért azt sem lehet mondani, hogy egyértelműen a négykerék-hajtás miatt túlsúlyos. Kanyarban az SH-AWD rendszer tényleg jól működik, és valószínűleg télen is nagyon hasznos, de a kanyarvételeken többet javítana, ha csak egyszerűen kidobálnának az autóból 200-300 kilót.

Arról nem is beszélve, hogy ez a menetteljesítményeken is javítana, hiszen így egy kicsit felemás a Legend. Az érződik benne, hogy nem tudták eldönteni, hogy mennyit áldozzanak fel a Honda sportos vezethetőségéből annak érdekében, hogy luxuslimuzin legyen. Az automataváltó például elég nagy zsákutca ehhez a motorhoz, hiszen nagyon hosszúak a fokozatai. Komótosan közlekedve ez persze nem zavaró, de akkor minek bele egy sportos motor? Ha meghajtanánk, akkor nehézkesen pörög le egy-egy fokozat, ráadásul az alsóbb régiókban meg is torpan a váltáskor. Kézi üzemmódban sem sokat javul a helyzet, ez olyan amerikás automata lett. A modellfrissítéskor nem ártana egy jobb fokozatkiosztású hatsebességessel próbálkozni.

A Legend futóműve is furcsa, hiszen luxusautókhoz mérten kicsit kemény, de nem annyira, hogy az autó sportautósan forduljon. Ez utóbbiban a nagy tömeg gátolja, de akkor érthetetlen, hogy miért ennyire kemény. A kormányzása vajpuha, alig van valami visszajelzés, tehát ez sem hondás, miközben a féke harapós. Teljesen felemás tehát az autó, hiszen van egy pörgős motor, amelynek felül ráadásul gyönyörű a hangja, és van egy méretes, nehéz test, amely nem nagyon szeret sietni. Ebből kifolyólag hatalmas vezetési élményről ne beszéljünk, bár ha a váltó nem lenne ennyire furcsán áttételezve, még azt is el tudnám képzelni, hogy jóval élvezetesebb lenne. A jelenlegi állapotában azonban se egyenesben, se kanyarban nem nagy kaland. Hozzátenném, hogy luxuslimuzin minőségében ez utóbbi nem is feltétel, nem szerpentinekre kell ezeket az autókat optimalizálni.