Álruhás szuperhős - BMW X3 3.0 sd teszt

Minden valamirevaló szuperhős a hétköznapokban, civilben esetlen, néha bárgyú, olyan jellegtelen formájú karakter. Gondoljunk csak Supermanre a jólfésült szépfiús fejével, idétlen szarukeretes szemüvegével, hogy a Pókemberről ne is beszéljek. Utóbbi tapadási képessége egyébként - szánalmas egy átkötés, elismerem - emlékeztet tesztalanyunk úthoz való viszonyára.

A váltót D-be húzva kezdődhet a móka. Ha nagyobb hahotázásra vágyunk, hát legyen az SD (Sport fokozat), vagy kapcsolgassunk mi magunk. Egyébként mindkettő percek alatt válik feleslegessé. A szelíden kerregő dízelmotor a gázpedál apró pöccintésére felmorran, és vadul nekilódul. Noha a kicsike 1875 kg-ot nyom, ezt egyáltalán nem érezni. A váltó szinte gondolatunkkal egyező módon és gyorsasággal dobálja a fokozatokat, úgy tűnik, nem akar zavarba jönni. Méla szendergéséből hirtelen lefektetett gázpedálra villámgyorsan visszakapcsol, és már tombol is a hat henger. Bámulatosan szépen pörög fel a motor, és szintén bámulatosan ejti le a fordulatszámát, amint elvesszük a lábunk a gázpedálról.

Az xDrive pedig olyanná teszi az X3-at, mintha ragacsos felületű aszfalton közlekedne. Nem akarja eldobni magát. A nagy sebességű manővereknél is igen stabil, a túl gyors érzetű kanyarokat is szépen, kiterpesztve veszi. A gyors és kisívű gonoszkodások közben érezni némi hátsókerék-hajtási génemléket, mely kifejezetten kedves az erre érzékeny lelkűeknek. A futómű, fék aszfalton használva szintén személyautós, példás. Katapultként használva az autót úgy lehet tervezni, hogy 6,6 másodperc alatt van meg a 100 km/h, míg a végsebesség 240. Terepen nem nyüstöltem, de azt gondolom, ott elég az, ha megtapad és van hasmagassága, oda nem a sok lengőkar a nyerő. A lelkes játszadozás közben a fogyasztás nálunk 13 liter körül alakult, ami némileg magasabb, mint a gyári adat, de azt gondolom, hogy ezzel a hajtáslánccal, motorral és szerkesztőséggel ez nem rossz érték.