Veterán a dolgos hétköznapokra - Opel Ascona 1.3 teszt

A harmadik generációs Ascona a rendszerváltás után gyakori látvány volt a magyar utakon, sokan használt példányokba ültek át a KGST-típusokból. Ma ritka, de ideális kezdő veterán, mert olcsók, és könnyen beszerezhetők az alkatrészei. Tesztautónk napi használatú, és még sosem restaurálták.

Az Opel Ascona első sorozata, az A-modell 1970-ben jelent meg, hogy a Kadett és a Rekord közötti űrt betöltse. 1981-ben már a harmadik generációnál tartottak, fontos újításként immár elsőkerék-hajtással, plusz integrált műanyag lökhárítókkal és modern, felülvezérelt (OHC), hidrotőkés szelephézag-kiegyenlítésű benzinmotorokkal.

Több mint kétmilliót gyártottak az Ascona C sorozatból, 1988-ban a Vectra váltotta le. A korosztályon belül is többféle hűtőmaszkkal készült Forrás: Retro Mobil

Harminc ponton múlt az Év autója cím

A belépőmodell az előd Ascona B-ben is bevált 60 lóerős 1,3-assal ment, de volt hozzá 75 lovas 1,6-os is. Mindkettőből létezett emelt kompressziójú S kivitel (az 1,3-as 75, az 1,6-os 90 lóerős volt), megszakító nélküli tranzisztoros gyújtással.

A csúcsmodellt, a GTE-t befecskendezős, kétliteres, 130 lovas gép vitte,

és 1982-ben az Isuzu-alapú 1,6-os (55 LE) dízel is megjelent. Gyártása utolsó két évében (1987–1988) pedig jött az 1,8-as benzines (84 és 115 LE).

A lámpák vadonatújak, még ma is kaphatók. Diszkrét spoilert a csomagtartó sarkára felárért tettek, de a Sport kivitelekhez alapáron járt Forrás: Retro Mobil

Alapból négyfokozatú váltó járt mindegyikhez, az ötsebességes extra volt, ahogy a háromfokozatú automata is. Két- és négyajtós lépcsőshátú szedán és ötajtós csapott hátú karosszériával készült, Angliában Vauxhall Cavalier, Dél-Amerikában Chevrolet Monza néven.

Szürkeöntvény a motorblokk, könnyűfém a hengerfej, fogasszíjas a vezérlés Forrás: Retro Mobil

A C sorozatból bemutatásának évében több kelt el, mint a Volkswagen Golfból, egy évvel később pedig második lett Az Év Autója választáson (a Renault 9 mögött).

A praktikus és univerzális kocsi a középmezőny egyik legjobbja volt,

extraként pedig szervokormány, elektromos ablakemelő, állítható kormányoszlop, fűtött tükör és fedélzeti számítógép is kapható volt hozzá.

Első tulajtól, aki ropogós márkáért vásárolta

Ferencnek új munkahelye miatt kellett autó, de C Rekordja több okból is alkalmatlan volt a mindennapokra, így régi opeles lévén márkatárs után nézett. Ezt az Asconát első gazdája 1983-ban újonnan vette itthon, és német márkával fizetett érte, majd halála után négy évig állt a garázsban. Az özvegy adta el Ferencnek.

Tágra nyithatók az ajtók, könnyű beszállni - műbőr bevonatuk eredeti gyári. Zseb csak az első ajtókra jutott. Ketten komfortosan elférnek hátul, a plüsshuzat egy Berlina kivitelű Asconából való Forrás: Retro Mobil

Csavar a történetben, hogy egy hónap után Ferenc felmondott, így az Ascona feleslegessé vált, a családi tanács azonban úgy döntött, meghagyják napi használatra.

Semmi komolyat nem kellett javítani rajta,

csak az indítómotort cserélték ki és a kopott üléskárpitokat húzták át - az egyszerű vászon helyett a luxuskivitel Berlina plüssborításával. Hollandiából érkeztek a korhű sportfelnik.

510 l-es a magas peremű csomagtartó, a fedélpántok csak alig vesznek el helyet Forrás: Retro Mobil

Az utastérben a korabeli Kadett műszerei fogadnak, csak az elrendezés más, és nagyobb, szellősebb a tér. Az 1,3-as S motor jól indul és csendesen duruzsol, 80 km/h-s poroszkálás közben érzi magát a legjobban, 100 felett már megjön a hangja, de ekkor sem kellemetlen. Főleg a rövidre áttételezett váltó miatt mindössze

155 km/h a végsebesség, de ennyivel tán az életben soha nem repesztett,

az autópálya nem az Ascona világa. A rövid löketű 1,3-as pörgős, és forgatni is kell, hogy jó erőben legyen.

Ismerős elemek a Mantából és Kadettból

Miniblock kivitelű, azaz hordó formájú hátsó csavarrugókon ül a karosszéria, jó az egyenesfutás és a kanyarokban is stabil a kasztni, de a hangolás feszes, rossz úton pattogós a futómű. A váltó a Kadetté, könnyű és pontos, a városi forgalom tempóját jól tartja az Ascona, de országúton is elemében van.

Kopogós műanyagba ágyazott műszeregyüttes. Az Econ kijelző a szívócső vákuumából következtet a gazdaságosságra, a Blaupunkt kazettás rádió eredeti és szól is Forrás: Retro Mobil

Kormánykereke a Mantából származik (de az SR és GT Asconákhoz is hasonlót adtak), és még ennyi év után is kicsi a holtjátéka, szervó nélkül is könnyű forgatni - igaz, sokat is kell tekerni rajta. Az elöl tárcsa-, hátul dobfék rendszert rásegítő is támogatja, méghozzá elég hatékonyan.

Az E-Kadett és a Golf mellett 1983-ban, Nyugat-Európában már kissé divatjamúltnak tűnt a klasszikus szedánforma. Jól állnak neki a Centra könnyűfém felnik, a gyári sportkiviteleket is hasonlókkal szerelték Forrás: Retro Mobil

Télen-nyáron naponta dolgozik az öreg Opel, de Ferenc többnapos országjáró túrákra és veterános találkozókra is elviszi időnként. Hozzá hasonlóan egyre többen veszik észre az értéket a Vectra-elődben, de a persze a legnagyobb érdeklődés Európa-szerte a széria unikumjait, a kétajtós limuzinokból átépített kabriókat szokta övezni.

Műszaki adatok - Opel Ascona C (1983)

Motor: soros négyhengeres, OHC-vezérlésű, hengerenkénti kétszelepes benzinmotor, elöl keresztben beépítve. Hengerűrtartalom: 1297 cm3. Furat x löket: 75,0 x 73,4 mm. Kompresszió: 9,2:1. Teljesítmény: 75 LE, 5800/perc fordulaton. Nyomaték: 101 Nm, 4600/perc fordulaton. Erőátvitel: négyfokozatú kézi váltó, elsőkerék-hajtás.

Felfüggesztés: elöl McPherson, hátul csatolt lengőkaros, tekercsrugókon. Elöl tárcsa-, hátul dobfékek, kétkörös fékrendszer szervorásegítéssel.

Felépítmény: négyajtós, önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4366x1668x1395 mm. Tengelytáv: 2574 mm. Csomagtartó: 510 l. Saját tömeg: 920 kg.

Végsebesség: 155 km/h. Tank: 61 l.