Ez a motor volt a németek kedvence, amikor még vágyálom volt a VW Bogár - Horex Regina 350 veteránteszt

1949 és 1956 között a Reginából összesen 83 ezer készült, egy-két évig ez volt a világ legnépszerűbb 350-es motorja

A mára feledésbe merült Horex márka kétségtelenül az egyhengeres, négyütemű Reginával írta be magát a motortörténelembe, de aztán a német gazdasági csoda jóvoltából egyre többen ültek át inkább autóba, és véget ért a dicsőség. Egy kifogástalanra restaurált 350-est próbáltunk ki.

1920-ban Friedrich Kleemann, a Rex üveggyár igazgatója megvásárolta a Columbus motormárkát, és ezzel a kitűnő mérnököt, Eduard Freise-ét is megszerezte. Eleinte a biciklire akasztható, 98 cm3-s Gnom segédmotor volt az új cég egyetlen terméke, de Freise hamarosan több modellt is papírra vetett. Végül a nagy áttörés 1923-ban jött el, amikor az ifjabbik Kleemann, Fritz megalapította a Horex márkát. A név mozaikszó, a cég székhelyéből, Bad Homburgból (a német Hessen tartományban fekvő város) és szülei üzemének nevéből, a Rexből állt össze.

Fritz Kleemann versenyző is volt, a Freise által épített 250-es gépekkel több jelentős sikert is elért. A briliáns konstruktőr, Hermann Reeb 1927-as csatlakozása sokat lendített a márkán: szinte az összes új Horex, a kéthengeres 600-as S6-os, és a 800-as S8-as is korát meghaladó technikai megoldásokat vonultatott fel. De a valódi sláger a fentieknél jóval elérhetőbb árú, egyhengeres 350-es SB35 (Sportblock 35) lett, 1938-ban. A

háborúból lábadozó Németországnak nagy szüksége volt olcsó és gazdaságos közlekedési eszközökre, de az autó jóformán mindenki számára elérhetetlen volt.

Hét percenként legyártottak egy új Reginát

Ezzel a szövetségesek is tisztában voltak, ezért 1948-ban elsőként a Horexnek engedélyezték a negyedliteresnél nagyobb motorkerékpárok gyártását. A cég elő is vette az SB35-öst. Jól mentek az eladások, de azonnal nekiláttak egy újabb, modernebb változat megtervezésének. Reeb ismét kitett magáért, az SB35 alapjain megépítette a Reginát (latinul királynő), a márka legsikeresebb gépét. Az 1949-ben bemutatott 350-es, 19 lóerős, felülszelepelt egyhengeres motort négyfokozatú váltóhoz csatlakoztatták többlamellás olajfürdős kuplungon át. Külön érdekesség a két kipufogó.

Előre az elavult Girder-villa helyett teleszkópot tettek, és hátul is bakteleszkópokat kapott (lengéscsillapítás nélkül), kerekeit mechanikus dobfékek lassították.

A Regina kifejezetten látványos volt, rengeteg krómmal és a korban szokatlan színárnyalatokkal.

Gyorsan Nyugat-Németország bestsellerévé vált, olyan jól fogyott, hogy sikerei csúcsán hétpercenként gördült le egy-egy új példány a szerelőszalagról. 1952-ben két újabb változat érkezett: a 350 Sport megnövelt kompresszióval, alu-hengerfejjel és 20 lóerővel, illetve a kisebb, eleinte csak exportra szánt 250-es.

Utóbbira otthon is akkora volt az igény, hogy gyorsan a német piacon is bevezették. Egy évvel később bemutatták a 22 lóerős 400-ast is, ám hiába volt szép és praktikus, ráadásul olcsón és egyszerűen karbantartható, 1955-re nagyot változott a világ, és az elérhető kisautók megjelenésével a Regina család eladásai zuhanni kezdtek. A bukást még a trónörökös Resident, és a kéthengeres Imperator sem tudta megállítani. 1960-ig a Horex gyerekjátékokat, ollókat és a Mercedes-Benznek alkatrészeket gyártott, majd a Daimler felvásárolta az üzemet és megszűntette az önálló termelést.

Felújításért kiáltott a bácsalmási motor

A Regina nem számít ritkaságnak, de az általunk kipróbált motor nem csak hibátlan esztétikája és műszakisága miatt érdekes, hanem azért is, mert a ritkább, emelt kipufogós változat. Ez a kialakítás minden bizonnyal a versenyzőként is sikeres Fritz hatására született.

A Horex kétszemélyes egybeszabott, osztott párnázású, vagy szóló lengőnyereggel árulta a gépet,

az utóbbi a legkényelmesebb, hiszen maga is hosszú úton rugózik. Tulajdonosa motorgyűjtő-restaurátor, kollekciójában már lakik egy 400-as, egy 350-es oldalkocsis és egy Resident modell is.

Ezt a motort Budapesten, egy gyűjtőnél találta, aki a határ mellett, Bácsalmáson vette. Valószínűleg szerbiai eredetű, ott egy időben viszonylag gyakori volt a Regina. Hiánytalan, de rossz állapotban érkezett, motorja sem működött, elemeit belepte a rozsda: felújításért kiáltott. Salgótarjánban a négyütemű motort szedték rendbe, közben a festett elemeket homokszórták és lefényezték, a tankot Szlovákiában krómozták, kifogástalan munka. A váltóba új csapágyakat és szimeringeket tettek, a kipufogók, és a felnik is utángyártottak, akárcsak a nyereg. Jó négy évig tartott a gondos restaurálás.

Ritkán ilyen jó az útfekvése egy régi légkalapácsnak

Az indítás klasszikus – a régi motorosoknak ismerős - rituálé szerint történik: a benzincsapok kinyitása (kettő van) és a hidegindító behúzása után jöhet (a biztonság kedvéért) a karburátor megúsztatása. Néhány rúgás, gyújtás nélkül, a dekompresszort behúzva, majd gyújtás és nagy rúgás következik, és már be is indult.

Az egyhengeresek jellegzetessége, hogy ráznak és vibrálnak, ez erre a 350-esre fokozottan igaz,

állványra állítva is láthatóan remeg. Amint bemelegszik kicsit, kisimul a járása és csendesebb is lesz a gép, teljesen más világ, mint a kékes füstöt pöfékelő korabeli kétüteműek.

Indulás előtt észben kell tartani, hogy fordított a pedálkiosztás: baloldalon lakik a fék, jobbon a váltó. Nincs mellékapcsolás, könnyen és pontosan jár a szerkezet, a motor pedig még negyedik fokozatban is szépen húz, 90-100 km/h-val kényelmesen, erőlködés nélkül utazik – csak a remegés fárasztó. Futóműve kicsivel keményebb az átlagnál, de ez részben annak is betudható, hogy szinte minden alkatrésze új. Az első villa stabil, sem fékezéskor, sem kanyarokban nem bizonytalankodik. Alacsony a súlypont, könnyű bedönteni, és ilyenkor is megmarad a biztonságérzet.

Sima betonon szépen fut a hátul bakteleszkópos veterán, de az úthibákon pattog – márpedig azokból bőven akadt az ötvenes-hatvanas években.

Fékei korában kifejezetten jónak számítottak, és a mai forgalomban is egész hatásosak.

Mindig is ritkák voltak a magyar utakon a Reginák és társaik, de a Bad Homburg üzem 1960-as bezárása után sem ért véget teljesen a történet. A névhasználati jog hosszú vándorútra indult, így Horex felirat díszített már turbós Münch-gépet éppúgy, mint különféle átcímkézett mopedeket és endurókat, vagy éppen 2013-tól egy német cég VR6-os reménységét.

Műszaki adatok - Horex Regina 350 (1952)

Motor: OHV-vezérlésű, léghűtéses, négyütemű egyhengeres. Hengerűrtartalom: 342 cm3. Furat x löket: 69,0 x 91,5 mm. Kompresszióviszony: 6,8:1. Teljesítmény: 19 LE, 5000/perc fordulaton.

Erőátvitel: négyfokozatú lábkapcsolású sebességváltó, olajfürdős lamellás kuplung, hátsókerék-hajtás lánccal.

Felfüggesztés: elől teleszkópvilla, hátul bakteleszkópok, elöl-hátul mechanikus dobfék.

Felépítmény: alul nyitott acélcső-váz. Hosszúság x szélesség x magasság: 2140 x 700 x 1020 mm. Tengelytáv: 1390 mm. Tank: 18 l. Saját tömeg: 160 kg.

Végsebesség: 126 km/h.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil novemberi számában: