Revolúció helyett evolúció – Ford A-modell veteránteszt

A Tudor volt a legnépszerűbb változat, 1928-ban 210 510 darabot gyártottak belőle és 495 dolláros áron adták

A minden létező eladási rekordot megdöntő, futószalagon gyártott T-Modell utódja csak 1927-ben született meg. Bár nem volt olyan markáns hatással az amerikai gazdaságra és társadalomra, mint őse, egyértelműen sikermodellnek számított, és GAZ-A néven szovjet utóélete is érdekes volt. Egy korai kétajtós (Tudor) kivitellel autóztunk.

Henry Ford sokáig abban az illúzióban élt, hogy az 1908-ban bemutatott T-modellt kis módosításokkal lényegében az idők végeztéig gyárthatja majd. Emberei hiába figyelmeztették az egyre nagyobb bajra, ezért a General Motors és a Chrysler hasonló árú, de modernebb autókkal egyre erősebben szorította ki a márkát piacról. Henry csak 1926-ban ismerte fel a bajt: jó egy évre leálltak a termeléssel (csak Detroitban 60 ezer munkást tettek utcára), hogy kidolgozzák az új modell terveit, és átszerszámozzák a gyártósorokat. Ez a leállás több mint 72 millió dollárjába került a cégnek.

Búcsú a T-modell trükkös váltójától és pedáljaitól

A Ford két magyarja is kivette a részét a tervezésből, Galamb József a felépítménnyel és az alvázzal foglalkozott, Farkas Jenő pedig a motorral. Óriási hírverés után, 1927. december 2-án mutatták be az A-modellnek keresztelt jövevényt. Érdekes mozzanatként az első példányt Thomas Edison, Henry régi munkaadója kapta meg ajándékba. Az A olcsó, modern és kényelmes konstrukció volt, a kor követelményei szerinti berendezésekkel, megmaradt viszont az ejtőtartályos üzemanyagellátás (tehát nem építettek be benzinpumpát) és a merevtengelyes, laprugós első-hátsó futómű is.

Előrelépés volt, hogy az újdonság már hidraulikus lengéscsillapítókkal, négykerék-fékkel, szinkronizált sebességváltóval és vízpumpával készült. Igaz mindezt a Chevrolet-k, Plymouth-ok és társaik is tudták, de egy dologgal, a törhetetlen szélvédővel az A-modell megelőzte őket.

A kezelőszervek a szokásos helyükre kerültek, a váltót viszont végre H-sémában lehetett kapcsolgatni.

Oldaltszelepelt, 3,3 literes, 40 lóerős négyhengeres motor hajtotta, a már említett váltója pedig háromfokozatú, tolókerekes szerkezetű volt. Itt vezette be a Ford a mai pedálelrendezést (kuplung, fék, gáz).

Elképesztően gazdag volt a karosszériaválaszték: 32 féle személy- és teherszállító felépítményt lehetett rendelni, a 395 dolláros Phaetontól és Roadstertől az 1200 dolláros Town Car limuzinig. Azonnal óriási siker lett, a bemutató utáni héten 200 000 megrendelés érkezett be rá, az első hónapban pedig több mint 400 ezer. A River Rouge-i üzem eleinte nem is tudat ezt követni, 1927-ben csak 5000 darabot sikerült legyártani. Aztán gőzerővel beindult a termelés, világszerte több helyen is: Kanadában, Európában, Ausztráliában, Argentínában és Japánban is készültek A-modellek.

Hiánytalanul, de rossz állapotban hirdették Szegeden

Tesztautónk korai darab, az első teljes modellévből való kétajtós limuzin, azaz Tudor (Two door). Mai gazdája tíz évvel ezelőtt hétvégi sportkocsit keresett magának, karácsony és szilveszter között unalmában nézegette a hirdetéseket. Az első, ami felugrott a képernyőn, ez a Ford volt, Szegeden árulták. Bár nem egy versenyautó, annyira beleszerelmesedett, hogy azonnal elment érte és meg is vette, december 30-án már otthon állt a garázsában hiánytalanul, de borzalmas állapotban. Az ünnepek után indult a nagy tatarozás, elsőként a motor gépműhelyben kötött ki teljes generálra.

Maga a tulaj szedte szét a váltót, kitisztította, és a legtöbbet használt harmadik fokozat fogaskerekeit kicserélte. A kasztnin nem talált sérülést és horpadást, de a hátsó sárvédőknél, a hátsó ülések alatti lemezen és a pótkerék környékén volt anyaghiány bőven.

Ezek a kocsik már nagyrészt acélból épültek, csak kevés fát használtak hozzájuk.

Azért így is akadnak benne lécek, amelyek közül néhányat cserélni kellett, de a többi beérte csiszolással és festéssel. A futóműben a rugókat csak letakarították, de új lengéscsillapítókat és függőcsapszegeket szereltek be.

Három réteg huzatot találtak az üléseken, megkeresték a legalsót – az eredetit – annak mintájára és színére készült el az új. Na, de milyen helyet foglalni az immár OT-rendszámos, 92 éves Ford kabinjában? Szélesre tárható és keskeny az ajtó, az ülés is kicsi, de puha. Elöl széltében és hosszában is szűk a hely, a fejedelmi kényelmet a hátsó tér kínálja. Az indítási ceremónia a pult alatt lévő benzincsap kinyitásával kezdődik és a mellette álló szivató kihúzásával, majd az előgyújtás beállításával folytatódik. Aztán kulccsal áram alá kell helyezni, és végül taposógombával indítózni.

Vígan elpöfög hetvennel, de megdolgoztatja a vezetőt

Némi melegítés után indulhatunk, azzal a kellemes tudattal, hogy a Ford A már-már modern autóként vezethető, nem olyan bonyolult a kezelése, mint a T-modellé. Persze csak majdnem, hiszen menet közben is igazítandó az előgyújtás, és dupla kuplunggal kell visszakapcsolni. A három fokozatból az első kettő viszonylag rövid, a harmadik viszont végtelenül hosszú. Rugalmas és nyomatékos a motor, egészen alacsony sebességről is felhúz harmadikban. Figyelem: első két fokozatot nagyon óvatosan szabad csak kapcsolni, hagyni kell leesni a fordulatot, különben reccsen a szerkezet.

A 65-70 km/h-s utazótempót gond nélkül tartja, szépen fut egyenesen, de magas építése miatt kanyarban kissé dől a karosszéria. Futóműve közepes keménységű, a laprugók (meg a nagy kerekek) meglepően jól kiegyengetik az úthibákat, a lengéscsillapítók pedig megelőzik a pattogást. A többi rázkódást a szuper-kényelmes ülések nyelik el.

A kormánymű csigás, álló autónál képtelenség elfordítani, és menet közben is nehéz.

Fékrendszere mechanikus-rudazatos, inkább csak lassításra elég, nagyon erősen kell nyomni a pedált, hogy az A-modell majd valamikor megálljon.

Ez a típus ma is népszerű a matuzsálemi korú autók között (hot-rodnak átépítve is), ami nem is csoda, hiszen jó ötmillió példány készült belőle. Holott aránylag rövid ideig, szűk négy évig gyártották, Henry Ford ugyanis okult a korábban történtekből, és 1932-ben a korszerűbb B-modellel váltotta le. Üzleti érzékét jellemzi, hogy még a széria kifuttatása is hasznot hozott az amerikai nagyvállalatnak: az A jelű személykocsi Retro Mobilés az AA kisteherautó-változat gyártási jogait eladták a GAZ vállalatnak. Ezzel a már évek óta futó együttműködést terjesztették ki, és megszületett a Szovjetunió első igazi szériaautója.

Műszaki adatok - Ford A Tudor (1928)

Motor: oldaltszelepelt soros négyhengeres benzinmotor elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 3285 cm3. Furat x löket: 98,42 x 107,95 mm. Kompresszióviszony: 4,22: 1. Teljesítmény: 40 LE, 2200/perc fordulaton. Nyomaték: 174 Nm, 1000/perc fordulaton.

Erőátvitel: háromfokozatú kézi váltó, többlamellás száraz kuplung, hátsókerék-hajtás.

Felfüggesztés: elöl-hátul merevtengely keresztlaprugókkal és teleszkópos lengéscsillapítókkal, mechanikus dobfékek.

Felépítmény: kétajtós, ötüléses, zárt acélkarosszéria alvázon. Hosszúság x szélesség x magasság: 3941 x 1701 x 1830 mm. Tengelytáv: 2629 mm. Tank: 38 l. Saját tömeg: 1063 kg.

Végsebesség: 105 km/h.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil decemberi számában: