Békesi László

Mit várhatunk egy modern államtól - és mibe kerül ez nekünk?Gazdaságpolitika és államháztartás a 21. század elején

V. 2. Az adórendszerek változása a modern államokban

A tágan értelmezett adóztatás - amely a különböző adónemek összességén túl tartalmazza a kötelezően fizetendő járulékokat, díjakat és illetékeket is - a fiskális politika egyik legfontosabb és hatásait tekintve legszerteágazóbb területe.

Alapfunkciója tartós és változatlan: biztosítani az állam által ellátandó feladatok finanszírozásához szükséges bevételeket. Miközben ezt a szerepét - jól-rosszul - betölti, az adórendszer befolyásolja a gazdasági konjunktúra alakulását, módosítja a jövedelemtulajdonosok nettó jövedelempozícióit (nivellálja azokat), hatást gyakorol az árak szintjére és az árarányokra, befolyásolja a fogyasztás, beruházás szintjét és belső arányait, helyenként szociálpolitikai célokat is szolgál, befolyásolja a befektetők magatartását, gazdasági hatásain túl szerepe van a társadalom morális állapotának alakulásában is.

Szerteágazó és tovagyűrűző hatásai miatt a modern államok gyakorta túlterhelik adórendszereiket. Az állami bevételek biztosítása mellett konjunktúra-élénkítő, vállalkozást ösztönző, megtakarításokra buzdító, fogyasztást terelő, szociális célokat megvalósító, bér- és jövedelemkorrekciós, piac- és környezetvédő célok elérését vagy stimulálását is várják az adórendszertől.

Az utóbbi évtizedek nemzetközi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a túlterhelt adórendszerek nem képesek hatékonyan érvényesíteni a tőlük várt hatásokat. A sokszor egymásnak is ellentmondó célokat adók segítségével nem lehet elérni. Közvetett hatásuk miatt szűk körben érik el a kiválasztott célokat, "sokba kerülnek", bonyolulttá, áttekinthetetlenné teszik az adórendszer működését, sok kibúvóra adnak lehetőséget és hatalmas adminisztrációval járnak. Mindezen tapasztalatok okán általános tendencia az adórendszerek egyszerűsítése, megtisztítása a tőle idegen feladatoktól.

A másik tendencia - párhuzamosan a jövedelemcentralizáció csökkenésével - az adó- és járulékmértékek csökkentése. Ez a folyamat elsősorban a versenyképesség feltételeinek javítását szolgálja, természetes és erős korlátja pedig az államháztartás egyensúlyi állapota. (Amíg magas a deficit, nem lehet, illetve nem szabad adót csökkenteni!) Ezen a ponton egy pillanatra célszerű megállnunk. Széles körben terjedő nézet és számos kísérlet tárgya az adócsökkentés versus bevételnövekedés ideája. Alapja az ún. negatív Laffer-effektus megfordítása és néhány kedvező nemzetközi eredmény (animáció).

Animáció: A pozitív és negatív Laffer-effektus

A J. N. Laffer által igazolt összefüggés szerint az adók mértékének növelése egy ponton túl már nem biztosítja a bevételek növelését, hanem azok stagnálásához, sőt csökkenéséhez vezet. Ez a tétel a negatív Laffer-effektus, amit számos jóléti állam erős progresszív adóztatásának tapasztalata igazolt. (Elsősorban a jövedelmek és profitok helyenként prohibitív adóztatásáról van szó, ahol a terhelés meghaladta az adóalapok 50-60 %-át.)

Az adócsökkentés hívei Laffer tételét megfordítják, és azt remélik, hogy az adók mértékének csökkentése - ösztönző hatása révén - nem jár együtt a bevételek csökkenésével, sőt, hozzájárul azok növekedéséhez, egyszersmind versenyképesség-javító hatást vált ki. A Laffer-tétel azonban nem megfordítható. (Pozitív effektust Laffer nem mutatott ki és nem igazolt.) Ugyanakkor néhány sikeres adócsökkentési döntés azt a látszatot keltette, hogy ez az összefüggés általános. A tapasztalatok összegezése és értékelése alapján azt mondhatjuk, hogy az adómértékek csökkentése akkor nem mérsékli - esetleg növeli - a bevételeket, ha a csökkentés mértéke drasztikus (pl. 30-50 %-os) és olyan adónemre vonatkozik, ahol a csökkentés előtti bevételek volumene relatív alacsony volt. (Ilyen volt a társasági adó csökkentése 36 %-ról 18 %-ra 1995-ben Magyarországon, vagy a profit- és jövedelemadók csökkentése és lineárissá tétele a 90-es években Írországban, 2003-ban Szlovákiában, a balti államokban, később Romániában és Oroszországban.) Az adók és járulékok 1-2 %-os csökkentése biztosan a bevételek csökkenéséhez vezet és nem tár fel új adóalapokat - lásd Magyarország példáját az elmúlt 6 évben!

Fontos és általános tendencia az adóstruktúra módosulása a modern államokban. Ennek az a lényege, hogy az adóterhelés egyre inkább eltolódik a végső felhasználásra - fogyasztásra - és a passzív vagyonfelhalmozásra (nem termelő ingatlanok, nagy értékű vagy tezaurálási célú ingóságok - pl. gépjárművek, képzőművészeti alkotások, nemesfémek). A folyamat azt jelenti, hogy a személyes jövedelmek és vállalkozási profitok adóterhelése csökken, a forgalmi és vagyonadók mértéke pedig nő. A jövedelmek és profitok adóztatásának mérséklése erősen teljesítményösztönző hatású, csökkenti az adóelkerülést és adóemigrációt, míg a fogyasztási és vagyonadók növelése jobban kifejezi az adófizető képességet, méltányosabb - adóztatás esetében abszurdum igazságosságról beszélni! - és viszonylag biztonságosan beszedhető.

További tendencia, hogy az adók progresszivitása csökken, a marginális kulcsok közelednek egymáshoz, a jövedelmek és profitok adóztatása egyre több országban lineáris és mértékük közelít egymáshoz. (A folyamat a személyes jövedelmek adóztatásánál a progresszió és az adósávok csökkentéséhez, a profit- és tőkejövedelem-adók esetében az egymáshoz közelítő vagy azonos mértékű lineáris kulcsok működtetéséhez vezet.) Ez a változás javítja az adómorált, egyszerűsíti az adórendszereket, biztonságosabbá teszi az adóbeszedést.

A közvetett - vagy forgalmi - adóztatás egyre szélesebb körben alkalmazza a halmozás- és torzításmentes nettó, többfázisú adóformákat (ÁFA, MWS, VAT.) Ez alól kivételt képeznek a fogyasztást terelni, illetve szűkíteni szándékozó, gyakorta büntető mértékű monopol-, illetve ökoadók - nálunk jövedéki adók és termékdíjak -, ahol egyfázisú bruttó forgalmi adóval terhelik a fogyasztói árakat. A vagyonadóztatás általában a vagyonelemek értékének állományára és gyarapodására koncentrál - növekvő progresszió mellett. (Nálunk a vagyonátruházási illetékek is ehhez az adókörhöz tartoznak.)

Az előzőekben már említett funkciószelekció következménye, hogy csökkennek az adókedvezmények és -mentességek, ily módon bővülnek az adóalapok, ami sokszor megalapozza az adómértékek csökkentését is. A modern adóztatás alapelve: sokan fizessenek kevés adót! (Az adórendszer szociális funkcióiról a szociálpolitikai modellek tárgyalásakor teszek említést.)

A magyar adórendszer elmúlt években végrehajtott gyakori módosításai - mértéktartóan fogalmazva is - sajnos többnyire nem követik a domináns modernizációs trendeket.