Az eddig felsoroltakkal szemben egy másik főcsoportot képviselnek az emberi tevékenységtől befolyásolt termőhelyek növényei. Ezek a termőhelyeket érő esetleges vagy rendszeres antropogén bolygatást jól tűrő (antropo-toleráns) vagy azt kifejezetten igénylő (antropofil) fajok. Közös tulajdonságuk, hogy tápanyagigényük és versenyképességük nem áll arányban egymással. Ezért a természetes társulások "zártláncú" anyag- és energiaáramlási, illetve elosztási rendszerébe nem, vagy csak kis mértékben képesek bekapcsolódni.
Az emberi behatások által megzavart és megszakított anyag- és energiaforgalmi láncok szakadási pontjain vagy megüresedő helyein felszabaduló források gyors és erőteljes felhasználására képesek. Különösen vonzó számukra az ember termelőtevékenysége következtében a tápanyagban feldúsult és versenyszegény termőhelyek tápanyag-túlkínálata - ez olyasvalami, mint a munkanélküli segély -, valamint a mesterségesen kialakított termőhelyek kompetíciószegénysége. Összefoglalóan általában gyomnövényeknek nevezzük e csoport növényeit, amelyeket származásuk, bevándorlásuk ideje és módja, termőhelyi igényük alapján többféleképpen is kategorizálhatunk.