Detrekői Ákos

A gömbtől a geoidig: A Föld és az űrkutatás

II. 3. A geoid

A mérési eljárások pontosságának növekedése következtében a 19. század második felében egyre világosabbá vált, hogy a forgási ellipszoid mint elméleti Földalak nem minden célra megfelelő. Ez viszonylag könnyen belátható, hiszen a forgási ellipszoid mint egyensúlyi Földalak bevezetésekor nem számoltak a Föld belsejének tömegegyenetlenségeivel. Ebből következik, hogy tisztán geometriai alapon nem lehetséges megfelelő elméleti Földalak definiálása.

7. ábra

Fizikai elven alapuló Földalakot Listing definiált 1878-ban. Ennek az elméleti Földalaknak a neve geoid. A geoid a nehézségi erővel kapcsolatos alakzat, a nehézségi erő ún. potenciáljának egy kitüntetett szintfelülete. Ezt a szintfelületet úgy képzelhetjük el, hogy az óceánokon a nyugalomban lévő közepes tengerszinthez, a szárazföldeken pedig az említett közepes tengerszint folytatásához simul. Természetesen az árapályhatás, az óceánok áramlatai, a viharok következtében ez a nyugalomban lévő közepes tengerszint sosem létezik a valóságban. Az eddig tárgyalt elméleti Földalakok fejlődését szemlélteti az animáció.

Animáció: Elméleti Földalakok (swf)

A geoid jellemzéséhez két utat követhetünk. Az egyik út földi mérések alapján a geoid bizonyos pontjainak meghatározása valamely vonatkozási felületnek felvett forgási ellipszoidhoz képest. (Az ellipszoid egyes pontjainak és a geoid megfelelő pontjainak távolságát geoidundulációnak nevezik). Ez az eljárás a Föld egyes területein csak kisszámú pont meghatározására alkalmas.

8. ábra

mareográffal

Magyarországon jelenleg két egymástól különböző magassági rendszer létezik. Az egyik, az ún. adriai magasság a Habsburg-monarchia egészének magassági rendszere. Ennek alapja a trieszti Molo Sartorio mareográfja. A másik magasság az ún. balti magasság. A balti magasság a Varsói Szerződés államainak közös magassági rendszer volt, amelynek kiindulópontja a kronstadti mareográf volt. Miután az I. világháború vége óta Magyarország nem rendelkezik tengerrel, magassági fő alappontként egy korábban meghatározott, geológiailag stabilnak tekinthető pontot, a Nadapot választották.

Ennek a pontnak a magassága a két rendszerben a következő:

• adriai magasság: 173,8385 méter;
• balti magasság: 173,1638 méter.