Erdő Péter

Krisztus a pokol tornácán

Krisztus a pokol tornácán

A feltámadott test tulajdonságiról Krisztus jelenései tárnak fel bizonyos vonásokat. Zárt ajtón keresztül megjelent a teremben (Jn 20,26), teste nem volt mindenben alávetve a földi életet élő emberek testi korlátainak, ugyanakkor enni tudott a tanítványokkal, beszélt hozzájuk, tehát valódi testi valóságként jelent meg (Lk 24,36-43).

Az emberi test fontosságát nem véletlenül hangsúlyozza a keresztény hitvallás, amikor azt mondja, hogy a test feltámadásában hiszünk. Személyiségünk a testünkben formálódik, az Ószövetség feltámadás-hite is összefügg a test feltámadásával. Nem pusztán a halhatatlan léleknek a testtől független örök élete az, amiben a keresztény ember hisz. Nem puszta görög idealizmus a keresztény ember feltámadás-hite. Ugyanakkor a feltámadás módjának részleteiről, a feltámadott test pontos tulajdonságiról hiba lenne túl konkrét információkat keresni hitünk forrásaiban. Inkább személyes azonosságunkon van a hangsúly, azon, hogy mi magunk leszünk azok, akik Istennel személyes közösségben boldog és örökkévaló életet élhetünk.

Video: Michelangelo Utolsó ítélete a Sixtusi kápolnában (szélessávú és modemes változat - wmv, 3,4 MB és 0,6 MB)

A feltámadás keresztény hitének előzményei megtalálhatók a késői zsidóságban. Gondoljunk Jézusnak arra a példabeszédére, amikor a gazdag ember és a szegény Lázár halál utáni sorsát rajzolja elénk. Ott úgy tűnik, hogy Ábrahám kebelén az üdvözültek boldogságban élnek, ugyanakkor a gonoszok a kínok kínját szenvedik (Lk 16,23). Alexandriai Filónnál látunk hasonló leírást. Ebben a gonoszok szenvedését még az is növeli, hogy látják közben, hogy az Ábrahám kebelére jutott igazaknak jól megy a soruk. A test feltámadására az Ószövetségben a megelevenedő csontmező prófétai képe is konkrét előzményeket mutat (Ez 37,1-10), Dániel könyve pedig kifejezetten szól arról, hogy a feltámadás után nem lesz azonos az emberek sorsa: a jók a boldogságra, a gonoszok a szenvedésre támadnak fel (Dán 12,2).