Ferge Zsuzsa

A társadalom, amelyben élünk

A munkajelleg-csoportok sokat megtartottak korábbi jelentőségükből. Az aktív keresők körében tovább folyik a szerkezet-eltolódás. Itt csak a háztartásfők helyzetével ábrázoljuk az új eloszlást. Első ránézésre úgy tűnik, tovább modernizálódtunk - alig van már mezőgazdasági munkás, és a segédmunkások aránya is csökkent. Valójában főként arról van szó, hogy a tanulatlan munkásokra van legkevésbé szüksége az új piacnak: ők a többieknél sokkal nagyobb arányban váltak munkanélkülivé.

9. ábra

10. ábra

Ezt illusztrálja a "Aktív háztartásfők munkajelleg-csoportok szerinti megoszlása, 1982-2000" c. ábra.

A tulajdon egyenlőtlenségeit egyelőre nem tudjuk mérni. Ami a rosszul, de mégis mérhető jövedelmi egyenlőtlenségeket illeti, a két szélső tized közti szorzó 1987-ben kevesebb, mint ötszörös volt, 1997-ben közel tízszeres. Azóta egyesek szerint megállt, mások szerint folytatódik a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése.

A források előbb csökkentek, s 2000 körül érték el az 1989-es szintet. Minthogy az egyenlőtlenségek nőttek, szükségképpen nőtt a szegénység is. 1989 és 1997 között mintegy háromszorosra emelkedett mind a relatív, mind az abszolút szegénység.

11. ábra

12. ábra

A munkajelleg-csoportok némileg átalakultak, de megőrizték, sőt növelték szerepüket a társadalmi differenciálásban. Noha egyre kevesebbet beszélünk például munkásságról, úgy tűnik, hogy helyzetük a többiekhez képest romlott. A parasztságnál még jelentősebbek a bajok. A kisgazdaságok jelentős része vergődik, nagy a falusi munkanélküliség.