Ferge Zsuzsa

A társadalom, amelyben élünk

13. ábra

A szegénység új vonásai jórészt a munkaerőpiac zavaraival függnek össze. A munkanélküliség, az alulfoglalkoztatás, a keresetek nagy részének alacsony szintje miatt, és az árrendszer szerkezeti változásai következtében a szegények harmadának van lakással kapcsolatos adóssága; negyven százaléknál nem jut elég pénz gyógyszerre, és a korábbinál nagyobb hiányok mutatkoznak olyan elemi szükségletek esetében is, mint az élelmiszer vagy a gyógyszer.

Vannak különösen törékeny helyzetű csoportok, amelyekben nagy a szegények aránya. Ilyenek

• a munkanélküliek, elsősorban a tartós munkanélküliek, főként, ha a háztartásfő munkanélküli;
• a szakképzetlenek vagy nem 'piacképes' képzettségűek, illetve az alacsony keresetűek;
• a fiatal pályakezdő munkanélküliek,
• a cigányság, amelynek körében a munkanélküliségi ráta többszöröse a többségi társadalomban tapasztalhatónál, és akik közül százezrek léte, jövője veszélyeztetett;
• a gyermeküket egyedül nevelő szülők, többségükben nők;
• a gyermekes családok, különösen a nagycsaládosok;
• az idős emberek, különösen az egyszemélyes háztartásban élők, s közülük is az idősebb nők;
• azok a falusi háztartások, amelyek alacsony jövedelműek, és a közlekedési viszonyok miatt nehezen érik el a munkahelyeket és közszolgáltatásokat;
• a hajléktalanok - akiknek számát legalább 40 ezerre teszik;
• a fogyatékkal élők egy része, mert a jogilag már rögzített ellátások túl alacsonyak vagy a követelmények nem teljesülnek (pl. akadálymentesség);

A különösen rossz helyzetűeknél a problémák halmozódnak. Igaz, önmagában elég nagy baj, ha négyen laknak egy szobában, vagy ha vacsora és reggeli nélkül maradnak a gyerekek. Kirekesztett lehet valaki azért, ha nincs elég pénze közlekedésre, hogy munka után nézzen vagy a gyerek iskolába járjon.