Gryllus Dorka: Iszom a vizet, nézem az eget

A berlini filmfesztiválon ez egyik legkedvezőbb fogadtatásban az Irina Palm című film részesült. Gryllus Dorka alakítását a közönség különösen kedvelte, már az első jelenetét - amelyben Dorka a Marianne Faithfull által jászott nagymamát vezeti be a manuális szex rejtelmeibe - akkora nevetéssel jutalmazták, hogy alig hallatszott a párbeszéd. A már évek óta Berlinben élő színésznő csütörtök este a Rotfront nevű klezmer-punk-hop együttes (amelyben ő is énekel) koncertje előtt nyilatkozott az [origo] filmklub újságírójának.

- Milyen gyakran nézel filmeket?

- Sokkal többet szeretnék nézni, de azért szoktam.

- Mindig új filmet nézel vagy gyakran előveszed a kedvenceidet?

- Inkább újakat. Annyi új film van még, amelyet nem láttam.

- Kimész a moziból vagy kiveszed a DVD-t, ha nem tetszik egy film?

- Van úgy, hogy elalszom inkább, ha otthon nézem. De jobban szeretek moziban nézni filmeket, mint DVD-ről. Például délután kettőkor-háromkor elmegyek néha moziba, ha ráérek. Volt már olyan, hogy iszonyatosan felidegesített egy film, és akkor kijöttem.

- Miről jöttél ki utoljára?

- Az Aviátor-ról.

- Melyik a leghitelesebb film, amelyet filmkészítésről csináltak?

- A Csapnivaló jó volt, bár azt már nagyon régen láttam. Nem tudnék most egy jelenetet sem felidézni belőle, de akkor tetszett.

- Milyen dolgokban hatásosabb a film a többi művészeti ágnál? Mi az, amit a film tud a legjobban csinálni?

- Engem, mint nézőt, a film tud a legjobban lekötni. Színházban és koncerten is sokszor van, hogy máshol vagyok, elkalandozom. Egy jó film viszont százszázalékosan szórakoztat.

- Milyen típusú film kavar fel a leginkább?

- A Vera Drake például eléggé meggyűrt. Bizonyos típusú filmeket eleve nem nézek, mert gyenge az idegrendszerem. Mondjuk a Bábel a maximum, amit feszültségben el tudok viselni. Nemrég láttam az Egy botrány részletei-t, ami még napok múlva is eszembe jutott. Furcsa, mert sok minden nem tetszett benne, mégis beült a lelkembe.

- Emlékszel olyan filmjelenetre, am kifejezetten sokkolt?

- Például a Bábel-ben azt már nem bírtam nézni, amikor a gyerekek mentek a sivatagban.

- Amikor egy szerepre készülsz, hallgatsz direkt bizonyos zenéket, hogy hangulatba kerülj?

- Nem szoktam, de emlékszem, hogy például az Érzékek iskolája forgatásán volt olyan, hogy az András (Sólyom András, a film rendezője - a szerk.) berakott valami zenét, hogy engem hangulatba hozzon.

- Mostanában olvastam el egy magyar színészekkel készült interjúkötetet, és az derült ki belőle, hogy a magyar színészek többsége sokkal komolytalanabbnak tartja a filmbéli szereplést a színháznál. Benned is van ilyen?

- Nincs. Én imádok filmezni, nekem az nagyon fontos.

- Meg szoktál nézni egy másik színészt olyan szerepben, amelyet te is játszottál már?

- Nem szívesen, az nem jó. Volt, hogy ugyanakkor játszotta Balázsovits Edit Pesten a Kabaré-t, mint amikor én Kaposváron, és gondoltam rá, hogy megnézem őt, de aztán inkább mégsem tettem.

- Miért nem?

- Mert elveszett volna az illúziója annak, hogy az az én életem. Ha játszol egy szerepet, akkor el kell kicsit hinned, hogy az te vagy. Ha megnéztem volna ugyanazt mással, akkor utána nehezebb lett volna megint magamat beleadni.

- Hogy működik a lopás színészeknél? Előfordul, hogy észreveszed magadon, hogy lenyúltál egy gesztust vagy intonációt valakitől?

- Színésztől soha. Ha két színész csinálja ugyanazt, az sosem lesz ugyanaz. Sokszor van az, hogy valaki beugrik valaki más helyett, és ettől megváltozik az egész előadás. Olyan szokott lenni, hogy készülök egy szerepre, és meglátok az utcán egy gesztust, amelyet aztán beleépítek az alakításba.

- Könnyebb egy színésznek hazudni a magánéletben, mint egy átlagembernek?

- Én nem szeretek hazudni az életemben. Ha néha hazudnom kell, olyankor annyira utálom magamat...

- Gyakran előfordul, hogy igazságtalanul megvádolnak, hogy "már megint színészkedsz"?

- Nem, viszont az előfordul, hogy érzek valamit, és utána azon gondolkodom, hogy tényleg azt éreztem, vagy csak akartam érezni és bemagyaráztam magamnak. A színészek hajlamosak túláradó gesztusokkal létezni a világban, és ez engem riaszt. Néha azon kapom magam, hogy én is túlzottan örülök, és olyankor megijedek attól, hogy megjátszós vagyok.

- Melyik könyvből tanultál a legtöbbet a színészetről?

- Megmondom őszintén, nem nagyon szeretek olvasni. Újságot vagy verset igen, de regényt képtelen vagyok végigolvasni. Nem tudok odafigyelni. A harmadik oldalon azon veszem észre magam, hogy olvasom a szavakat, de egész máson gondolkodom közben. Nem tudom, miért van ez. Talán diszlexia, vagy rosszul tanítottak meg olvasni. Egyszerűen nem köt le.

- Szoktál rendezői kommentárral nézni filmeket?

- Még sosem volt rá időm, de érdekelne.

- Van olyan operatőr, akinek követed a pályafutását, és csak amiatt nézel meg egy filmet, mert ő fényképezte?

- Nincs. Annyira rossz a memóriám, hogy örülök, ha az ismerőseim nevét meg tudom jegyezni, nemhogy operatőrökét.

- Vannak kedvenc alkotóid, akiknek követed a karrierjét?

- Á, én önzőbb vagyok annál. Engem igazából önmagam foglalkoztat a legjobban. Ez nagyon sok időmet elveszi, és ritkán érek rá mások művészetével foglalkozni.

- Könnyen túllépsz a kudarcokon?

- A rossz memóriámnak az az előnye, hogy a rossz dolgokat is könnyen elfelejtem. De van olyan ember, aki annyira belegázolt a lelkembe, hogy azon nem tudok túllépni egyelőre.

- Figyelemmel kíséred, hogy mikor sugározza a televízió a filmjeidet? Milyen élmény számodra a tudat, hogy adott pillanatban több százezren nézik a filmedet?

- Volt egy nagyon nézett tévésorozat, amelyben játszottam, de az nem okoz örömet. Az tud boldogságérzetet adni, ha olyat forgatsz, amit élvezel. De hogy ma lement a tévében egy epizód, amelyet megnéztek több millióan... attól nekem nem lesz jobb.

- Mit csinálsz előadás vagy filmforgatás közben, amikor éppen nem vesz a kamera vagy nem vagy színpadon?

- Általában semmit. Irigylem azokat a színészeket, akik komoly regényeket olvasnak ki forgatások közben. Én semmi mást nem tudok csinálni, mint ülök a büfében, iszom a vizet, nézem az eget vagy nézem a többieket. Most játszunk a Deutsches Theaterben egy darabot, amelyet Bodó Viktor rendezett, és a színpadon lévő monitorokat szoktam nézni közben.

- Mi ez a darab?

- Az a címe, hogy Pizzicato. Rajtam kívül játszik benne egy magyar színésznő, Láng Annamari, valamint Werner Tilo - mindketten a Krétakör színház tagjai. Holnap is lesz még előadás.

- Lehet még rá jegyeket kapni?

- Tök vicces, hogy itt általában az előadás előtt adják el a jegyeket. Mint a moziban. Tegnap még 70 jegyet eladtak az előadás előtt.

Varga Ferenc
Berlin, Németország