Forray R. Katalin

Együtt vagy külön? Cigányok, romák, magyarok és az iskola

Az oláhcigányok (a Dunántúlon kolompár az elnevezésük) a Román Királyság megalapítása után a 19. század második felétől kezdtek Magyarországon megjelenni. Magukat "romának" nevezik, "igazi cigánynak", "vérbeli cigánynak" is mondják. Nyelvük az észak-indiai eredetű romani, amelynek számos tájszólása él Magyarországon és Európa legtöbb országában. Itthon a lovári a legkiműveltebb és legáltalánosabban használt dialektus, az állami nyelvvizsga alapnyelve. A romani nyelvet fogadta el az európai cigányság hivatalos nyelvként is, a nép ajánlott neve a politikai diskurzusban "roma". Ez a magyarországi cigányság leginkább hagyományőrző csoportja, büszke a közösségi hagyományaira, nyelvére, ügyességére a kereskedelemben, vállalkozásban és általában a gazdaságban. A ma divatos "autentikus" cigányzene többnyire ezt a zenei örökséget dolgozza fel. Komoly viták vannak a nyelvvel, a nyelvújítással kapcsolatban, de nem kétséges fennmaradása.

17. ábra

18. ábra

19. ábra

A beások zöme a Dunántúlon, annak is déli-délnyugati területein él, a 20. század elején költöztek ide.

Nyelvük az archaikus román nyelv magyar nyelvi környezetben továbbfejlődött, önállósult, állami nyelvvizsgával is elismert változata. Magukat "beásnak" vagy "cigánynak" nevezik. Történelmileg igen rövid idő alatt jutottak el az erdei kunyhókból, a famunkáktól a Gandhi Gimnáziumig, az értelmiségivé válásig. Folklórjukat: zenéjüket, táncukat, meséiket manapság igyekeznek összegyűjteni - amíg még lehetséges - és autentikus folklórként megjeleníteni. A beás nyelvvel kapcsolatos munkák hasonlóak a romanihoz, szakemberek a nyelv megújításán fáradoznak, de megőrzésében nem kételkednek.