Forray R. Katalin

Együtt vagy külön? Cigányok, romák, magyarok és az iskola

III. A közösség és a család

III. 1. A közösségek

Amikor az oktatási rendszer és a felhasználók kultúrájára utaltam, akkor a fogalmat igen tágan értelmeztem. A következő kérdés az, hogy beszélhetünk-e hasonló értelemben a cigányság kultúrájáról. Ez azért fontos probléma, mert ezzel kapcsolatban kérdezhető meg indokoltan, jobb lenne-e a sikeres integráció szempontjából, ha a cigányok saját oktatási rendszerrel rendelkeznének. A kérdés oktatáspolitikai aspektusáról később beszélek, előbb a szocializáció elsődleges terepéről, a családról essék szó.

Először is: a magyarországi cigányság minden fiatal tagja magyarul (is) beszél. (E szempontból nem különböznek más magyarországi nemzeti kisebbségektől.) A különbségek "kívülről" nem látszanak, belülről annál fontosabbak.

Többségük nemzedékek óta magyar anyanyelvű. Ők a magyar cigányok, romungrók, akiknek ősei évszázadok óta magyar környezetben élnek, eredeti nyelvüket (kárpáti cigány) csak néhány nyelvszigeten ismerik ma már. Gyakran "zenésznek" nevezik magukat akkor is, ha a családban nincsen zenetudó. Ők adták a magyar kultúrának azt a zenei világot, amelyből Liszt, Brahms is merített, a cigányzenét, nagy zenészeket Bihari Jánostól például Rácz Aladárig. Már a 19. században is voltak közöttük magasan iskolázott emberek, a magyar középosztály szintjén és stílusában élő családok. Ha tehetik, ma is iskoláztatni igyekeznek gyermekeiket. Mindez bizonyos elittudatot ad a közösség tagjainak, néha "raj cigánynak" vagy "úri cigánynak" mondják magukat.

15. ábra

16. ábra