Forray R. Katalin

Együtt vagy külön? Cigányok, romák, magyarok és az iskola

Kisebb létszámban élnek még az országban szintó (más néven vend vagy német) cigányok, Magyarországon zömmel mutatványosok, akik a romaninak egy német nyelvi közegben kialakult változatát beszélik.

Függetlenül attól, hogy a család beszéli-e a nyelvet, a közösség számon tartja a csoporthoz tartozást, a "mi" éppen olyan biztos tudás, mint a "másik". Szégyenlősen "korcsnak" mondják magukat a több különböző cigány csoportból származók, mert a csoportközi családi kapcsolatok nem rendjén valók. Ez az, amit a nem cigány környezet a cigányság "széthúzásaként" értelmez és ítél el. Inkább elfogadók a nem cigány csoportba tartozókkal kapcsolatban - egy tanult cigány lánynak gyakorta nincs is más lehetősége.

Nem hagyható ki a nem-etnikai cigányság sem, az a réteg, amely "már nem cigány": a címkét ezúttal a közbeszédtől eltérően nem a szegény, elesett cigányságból kiemelkedettekre, hanem a lesüllyedtekre értve, akik nem írhatók le, s ami témánk szempontjából még fontosabb, nem közelíthetők meg etnikai toposzokkal.

Az az óvoda, iskola, amely nem ismeri ezeket a különbségeket, egyenlőségjelet tesz gazdag és szegény, a kocsmázó és a törekvő, zenész, roma és beás közé, s általában "cigányokat" akar nevelni, szocializálni, heterogén cigány csoport esetében kudarcra van ítélve.