Norvégia helyzete azért különleges, mert bár a lakosság kétszer is visszautasította az Unióhoz való csatlakozást, az ország így is elfogadta a közösség szabályainak mintegy 75 százalékát, hogy hozzáférhessen a jövedelmező közös piachoz – írja a Bloomberg. Most pedig britek tárgyalásain felbuzdulva egyes norvég döntéshozók szintén olyan megállapodást akarnak kötni az EU-val, amely korlátozza a külföldi munkavállalóknak folyósított juttatásokat.
Az egy főre lebontva leggazdagabb európai országban kormányzó konzervatívok ugyanis most úgy látják, hogy a britek EU-val kötött megállapodása
a saját ügyeiknek is megnyitja az utat.
Arve Kambe, a Konzervatív Párt tagja és a parlament munkaügyi és szociális bizottságának elnöke ki is jelentette, hogy britekével azonos jogokat akarnak a munkával kapcsolatos juttatások terén.
A 810 milliárd dolláros vagyonalappal rendelkező Norvégiában igen sok külföldi dolgozik, miközben az állam 5,2 millió lakosának nyújt államilag finanszírozott egészségügyet, gyermekvállalási támogatást, valamint lényegében ingyenes oktatást.
Ennek jegyében Norvégia évente nagyjából 223 millió koronát (25,8 millió dollár) juttat a bevándorlóknak különböző családi és munkához kötött támogatásokon keresztül – mondja Kambe. A probléma pedig az – teszi hozzá –, hogy
ezek jelentős részét visszaküldik
Lengyelországba, Bulgáriába és más olyan államokba, ahol a megélhetési költségek alacsonyabbak. Éppen ezért ezeket a kifizetéseket hozzá kellene igazítani az egyes országok körülményeihez – hangsúlyozza a képviselő.
Ráadásul Norvégiának már így is jelentős költségekkel jár, hogy tagja az Európai Gazdasági Térségnek. Nyugat-Európa legnagyobb olajkitermelője ugyanis évente durván 860 millió euróval (948 millió dollár) segíti az EU programjait, melyek a tömbön belüli gazdasági egyenlőtlenség visszaszorítását célozzák – derül ki a norvég külügyminisztérium adataiból.
Ezzel párhuzamosan az ország a teljes külkereskedelmének közel 60 százalékát Európával bonyolítja le, miközben az Egyesült Királyság legnagyobb földgázszállítójának is Norvégia számít. Vagyis egyrészt Norvégia az elmúlt több mint 20 évben kiépített kapcsolataiból elég jól profitál – az EU-val kölcsönösen –, másrészt azzal, hogy kívül van az Unión, módjában áll megvédenie a halászatát, illetve támogatnia a mezőgazdasági szektorát.
Ráadásul Kambe véleményéhez csatlakozott az ellenzék egy része is. Az EU-ellenes Középpárt képviselője, Liv Signe Navarsete például úgy nyilatkozott,
Norvégia túl gyakran engedte meg magának, hogy Brüsszel nyomást gyakoroljon rá.
Ezzel összességében kritizálta a vezető politikai pártokat, melyek meglátása szerint mindent megengednek Brüsszelnek, még akkor is, amikor nem kellene.
A norvég lakosság egyébként a legfrissebb felmérések szerint sem csatlakozna az EU-hoz, miután 1972-ben és 1994-ben is népszavazásban utasította el a belépést. A Sentio decemberi kutatása szerint a norvégok 72 százaléka szeretne az EU-n kívül maradni.
Ez az eredmény nem is különösebben meglepő, hiszen Norvégia a jelentős olajvagyonának köszönhetően is
fenn tudja tartani a különutas politikát,
jóllehet az olajár beszakadásával egyre komolyabban át kell értékelnie a gazdasági modelljét.
Amennyiben pedig a britek kilépnének az EU-ból, úgy szinte bizonyossá válna, hogy a norvégok sem fognak soha csatlakozni. Mindazonáltal a külföldi munkavállalók számára komoly kérdés lesz a következő időszakban, hogy a brit népszavazástól függetlenül a norvég vezetés hogyan lép majd fel az Unióval szemben.