Kesztyűt dob az étteremláncoknak Észak-Korea
![észak-kórea](https://cdn.origo.hu/2023/12/h1YQO5OXUe5ACh-XW-r7OFs7uP4dnmNiXOSHlvEKEZ0/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzZkYjkzMzU3YTRjNzQ4NzVhNDJkNjdjZmEwZjMyODc3.webp)
Akik általában nők, férfi személyzetet elvétve látni a vendégterekben. Ennek oka, hogy az éttermektől azt várják Phenjanban, hogy komplex szolgáltatásokat nyújtsanak a betévedőknek, hogy azoknak lehetőségük legyen minél több pénzt otthagyni. Ha éppen nem Észak-Korea ott állomásozó diplomáciai dolgozóit szolgálják ki, a Phenjan-éttermek átlagosnak tekinthető vendégeit egyrészt jóllakatni igyekeznek az ott dolgozók, másrészt szórakoztató műsort is kínálnak számukra.
Ezek általában zenés-táncos-énekes produkciók, általában a feltételezett nyugati ízlésvilágnak megfelelve,
melyeket sokszor kérés nélkül vagy meghatározott időpontban előadnak az egyébként felszolgálóként dolgozók. Van olyan beszámoló, melyből kiderül, különösen a nagysikerű Titanic című film betétdalát kedvelik az észak-koreai énekesnő-felszolgálók.
Az egyszeri turista ezt puszta attrakciónak tekinti, ám a cserében kifizetett pénzek egy olyan rendszert támogatnak, amely semmibe veszi az emberi jogokat. Az itt dolgozó nőkön különösen rajta tartják a szemüket, ügyelve arra, hogy ne menekülhessenek ebből a helyzetből, ehhez gyakran megfélemlítést alkalmaznak.
A nők másik része viszont olyan családból származik, amely politikailag lojális a rezsimhez, és ezért még lakhelyüket is lehetőleg az étteremhez közel választják meg"
– jelezte James Hoare, a londoni Soas University Észak-Koreával foglalkozó szakértője.
Bárhogy is, tipikus koreai ételekből és a sokszor kéretlen szórakoztató produkciók előadásából származó bevétel jelentős része a diktatúra kasszájába csorog.
Nagyon nehéz, nemhogy pontos, de még alapvető gazdasági jellegű képet rajzolni arról, mekkora üzletet jelent, illetve jelentett a most Kim Dzsongun vezette országnak a Phenjan-franchise. A Washington Post például arról írt, hogy az étterembiznisz is ahhoz a hivatalhoz tartozik, amelynek legfontosabb feladata az ország keményvalutához juttatása, és amelynek egyik korábbi kulcsszereplője nemrég tálalt ki az USA-ban az észak-koreai állapotokról.
Egyesek szerint az étteremlánc egyenesen ehhez, a Room 39 néven futó, félig-meddig titkos állami szervhez köthető.
Azt, hogy a Phenjan-étkezdékből mennyi pénzhez jut a szervezet és azon keresztül az állam, még becsülni is nehéz. Például 2007-ben a kínai egységekből hazaküldött pénzt a legóvatosabb becslések 30 ezer dollárban adták meg, amelyet az egyik, Észak-Koreából menekülő aktivista adataira alapoztak.
Ugyanebben az évben az egyik dél-koreai lap ennek tízszeresére, 300 ezer dollárra saccolta az elzárt országba a külföldi éttermekből áramló pénzt. De van olyan becslés is, amely a tavalyi és a megelőző évekre tekintve,
10 millió dollárra teszi a teljes láncból származó észak-koreai állami bevételt.
Ebből főként a kínai és kambodzsai egységek veszik ki részüket.
Tavaly újra a figyelem középpontja kerültek az Észak-Koreából délre szökött disszidensek. Tavasszal több mint tíz ember hagyta maga mögött az országot, ezek többsége éttermi dolgozó volt – az ügy különlegességét az adja, hogy mind egy étteremben dolgoztak.
Nem ez az egyetlen különleges pénzszerzési módszere Észak-Koreának.
Idén tavasszal Berlinben zártak be egy egyébként népszerű és olcsó hostelt.
Az 1990 előtt baráti országnak számító NDK-ban Phenjan nagy külképviseleti apparátust működtetett, amely mára jelképessé csökkent. A követséghez tartozó, időközben kihasználatlanná vált épület keresett szálláshelyként működött a területen, mely a szankciókkal összefüggésben végrehajtott bezárásáig, évente nagyjából félmillió eurót hozott Phenjan konyhájára. Ami ez esetben valóban az észak-koreai fővárost jelenti.