Görömbei András

A magyar népi irodalom

IV. A népi irodalom sokszínűsége

A húszas években induló fiatal írók művei tárgy, szemlélet és stílus tekintetében egyaránt új irányt adtak a magyar irodalomnak. Bennük közvetlenül szólalt meg a társadalmi elégedetlenség és a társadalmi lázadás hangja is. A nemzedék kritikusává szegődött Németh László rögtön fel is hívta erre a figyelmet. Az is feltűnt neki, hogy a fiatal Erdélyi József, Kodolányi János, Tamási Áron, Illyés Gyula és társaik szemlélete visszahatott az idősebb írókra is, s 1930 körül a magyar irodalom egy-két év alatt teljesen átalakult. Az irodalom tartalmilag megtelt közösségi problémákkal, művészi megformáltság tekintetében pedig jóval egyszerűbbé, közvetlenebbé vált, mint a Nyugat hőskorának vagy az avantgárdnak a művészete.

Az új nemzedék a társadalmi változás elkerülhetetlenségének gondolatát tudatosítsa a magyarságban, bevitte a közgondolkozásba a változtatás igényét. A népi írók a magyar irodalmi hagyományból azokat tekintették elődeiknek, akikben a közösségért felelős magatartást és a nemzeti önismeret forrását fedezték fel. Közvetlen elődeik közül Ady nemzeti felelősségtudatához, Móricz valóságismeretéhez, Szabó Dezső lázadó magatartásához kapcsolódtak leginkább. De erős szemléleti ösztönzést kaptak a parasztzene archaikus rétegeit a modern zene számára megnyitó Bartók Béla és Kodály Zoltán művészetétől is.

24. ábra

25. ábra

26. ábra

27. ábra

28. ábra