Legénykoromban a diósgyőri gimnázium történelemtanára, Kiséry Laci bácsi a következőképpen illusztrálta nekünk, hogy mit jelentett 1946 tavaszán az infláció: "Szombatonként kaptunk fizetést, aznap csak három órám volt - mesélte -, útba esett a piac, hát benéztem reggel, hogy mennyit ér a hetibérem. Éppen kitellett belőle egy tojás. Délre viszont, amikor visszafelé jövet a féltáskányi bankóval fizetni akartam, már csak a sárgájára volt elegendő."
A következő grafikon (20. ábra) logaritmikus skálán mutatja a pénz értékvesztésének menetét 1945-1946-ban. Látható, hogy főként a késő tavaszi hónapokban már nem kúszó, nem vágtató, hanem egyszerűen követhetetlen volt az infláció.
Ez a mindennapi szükségleti cikkek beszerzésének gondjai mellett immár a népgazdaságot is működésképtelenné tette.