Gyarmati György

Kényszerpályás rendszerváltások Magyarországon, 1945-1949

III. 2. Az államosítások

Video: Gyárállamosítás

Az államosítások 1945 végén indultak az energiatermelő magánvállalkozásokkal (bányák, villamos erőművek). A következő évben a legnagyobb nehézipari részvénytársaságok kerültek sorra (a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű, a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek, a Győri Vagon- és Gépgyár, illetve a Ganz vállalatcsalád).

1947 nyarán a háború utáni újjáépítést szolgáló hároméves tervvel elkezdődött a tervutasításos gazdálkodásra való áttérés. Az előzményekhez tartozik, hogy július 10-én a magyar kormány - Moszkva nyomására - elutasította a csatlakozást a Marshall-tervként ismertté vált európai újjáépítési programhoz. Ehhez képest a mind nyilvánvalóbban a szovjet érdekszférába kényszerülő országok - köztük Magyarország - egy államosított és központilag vezérelt gazdasági mechanizmustól reméltek gyorsabb ütemű helyreállítást, illetve általános prosperálást. Következésképp a termelőeszközök és a pénzügyi javak koncentrálását szorgalmazták, és egy piaci mechanizmuson kívüli (redisztribúciós) fogyasztási rendet kívántak kiépíteni.

1947 őszén állami felügyelet alá vonták a bankokat, 1948 tavaszán pedig államosították a száz főnél több alkalmazottal működő vállalatokat. Utóbbi esetben már a törvényesség látszatára sem ügyeltek. Március 25-én úgy rendeltek be a vasas szakszervezetek székházába több száz leendő "munkásigazgatót", hogy összehívásuk célját még az érintettek sem ismerték. Rövid eligazítás nyomán kezükbe adták megbízólevelüket és visszairányították őket az üzemek azonnali átvételére. A minderről rendelkezni hivatott törvényt majd csak egy hónap múltán, április végén terjesztették a parlament elé. Az országgyűlés érdemi funkciója, a törvényhozás komolysága enyészett el, midőn képviselők utólag adták nevüket (voksukat) a már befejezett tény szentesítéséhez. Ezzel az aktussal az állami szektorban dolgozók aránya a bányászatban és a nehéziparban 90 százalék fölé emelkedett, míg a könnyűiparban elérte a 75 százalékot.

Video: Szövetkezetesítés

1948 augusztusában Rákosi Mátyás meghirdette a mezőgazdasági termelés szervezeti rendjének gyökeres átalakítását, a szövetkezesítés programját. "Nem tartható tovább a régi, a megszokott, a túlzásba vitt egyéni gazdálkodás" - üzente azoknak, akik közül sokan alig három éve jutottak hozzá a dédapák óta sóvárgott "ősi jusshoz", s a bürokratikus huzavona miatt alig fél vagy egy éve vették kézhez végre a birtokbahelyező okiratot. De azok sem álltak sokkal jobban, akik régebb óta voltak birtokosok. Részben azért nem, mert még ők sem heverték ki a háborús károsodást, részben mert az apa, a fiú vagy éppen a vő - ha túlélte is a háborút - még nem tért meg a hadifogságból. Harmadrészt pedig azért, mert a tervgazdaságra áttérő stabilizációs árpolitika újra szélesre nyitotta az ún. agrárollót. (Erre alább még visszatérek.)

1949-ben a gazdaság mellet már minden más társadalmi szféra központosított állami ellenőrzés alá vonása volt a cél. A könyvkiadást épp úgy központi irányítás alá rendelték, mint ahogy átszervezték a Magyar Tudományos Akadémiát, valamint az egyetemeket és azok oktatási rendszerét. Állami kezelésbe vették a színházakat, mozikat, a műsort is meghatározták. Államosították a 10 főnél többet foglalkoztató üzemeket és a nagykereskedelmet is.

Magyarországon 1945 és 1949 között olyan mértékű tulajdonviszony-átrendeződés ment végbe, amilyen addigi történelme során ismeretlen volt.