Horn Péter

Az 1960-as évektől a rendszerváltásig

Az állami gazdaságokra és mezőgazdasági szövetkezetekre alapozódó, nagyüzemi mezőgazdasági szerkezet - sok megpróbáltatással terhes és egyéni tragédiák sorát is előidéző - kialakulását követően az 1960-as évek elejétől fokozatosan vált működőképessé, amit döntően elősegítettek azok a politikai döntések is, amelyek lehetővé tették a szovjet kolhoz rendszertől alapvetően eltérő agrárgazdasági modellt, a sajátos "magyar út" és fejlődés kibontakozását. Az 1968-as gazdasági reform újabb lökést adott - a többi szocialista országhoz képest nagymértékben - liberalizálva a gazdasági-politikai működési feltételeket. Nem véletlen, hogy a hazai agrárpolitika folyamatosan politikai támadások kereszttűzében állt három évtizeden át, nemcsak a volt szocialista országok, a KGST részéről, de időnként belpolitikai téren is.

Nagy lendületet adott a mezőgazdaság fejlődésének a háztáji gazdaságok és a nagyüzemek közötti kooperációk létrejötte is, korábban ismeretlen mértékű - polgárosodás feltételeit is megteremtve vidéken. Az agrárpolitika két fő célja a lakosság lehető legmagasabb szintű ellátása volt az élelmiszerek széles választékával, és emellett a többletek exportja, a külkereskedelmi mérleg javítása érdekében. Mindkét fő célt a KGST országok közül messze a legsikeresebben Magyarország teljesítette.

15. ábra

A szakképzettség dinamikus növelését az agrárszakoktatás és kutatás minden területen nagyszabású fejlesztések segítették, viszonylag nagy szabadságot biztosítva a fejlett országokkal való együttműködésre.

16. ábra