A kurdok Amerikára várnak, Szaddám a felháborodásra

Lutfi Tahsin, a Kurdisztáni Hazafias Unió magyarországi vezetője szerint Szaddám Huszein időhúzásra játszik: minél többen háborodnak fel a háború szörnyűségein, annál nagyobb az esélye a túlélésre. Szerinte a háború rossz, de Szaddám uralma a legrosszabb. Annak ellenére bízik a háború utáni demokratikus, föderatív Irak felépítésében, hogy csalódnia kellett a korábbi amerikai ígéretekben, és fél a török beavatkozástól is.

"Mint ellenzéki csalódott vagyok, hogy nem tört ki felkelés Dél-Irakban az amerikaiak megjelenésekor, de egyáltalán nem csodálkozom" - mondja Lutfi Tahsin, a legfontosabb iraki ellenzéki erők közé tartozó Kurdisztáni Hazafias Unió aktivistája. Az amerikaiak ugyanis egyszer már cserben hagyták Szaddám Huszein ellenzékét. 1991-ben, az Öböl-háború idején hatalmas lázadás söpört végig Irakon, de az USA akkor visszavonult, és szabad kezet adott a megtorlásra Szaddám Huszeinnek. Lutfi Tahsin szerint politikai döntés született, mert a lázadó déliekkel és kurdokkal támogatott amerikai hadsereg könnyen megverhette volna Szaddámot. Az iraki ellenzék szerint azért nem vállalták a győzelmet az amerikaiak, mert féltek, hogy a síita lázadók túlságosan jó kapcsolatban lesznek Iránnal, az USA potenciális ellenfelével. "Egy erős iraki-iráni szövetségtől jobban tartottak, mint egy gyenge Szaddám Huszeintől. Ez rossz döntés volt. Szaddám az elmúlt tíz évben megerősödött."

Tahsin szerint az akkori csalódás miatt nem felszabadítóként üdvözlik az amerikaiakat. Személyesen is csalódott, hiszen az Öböl-háború alatt a kurdok is részt vettek a lázadásban, és egy időre őket is sorsukra hagyták. Tízezrek menekültek a hegyekbe Szaddám megtorlása elől, ahol sokan megfagytak és éhen haltak. Később azonban az amerikaiak leválasztották a kurd területeket Irakról, és ott egy autonóm államként létrejött Kurdisztán. Így a kurdok jobban bíznak az USA-ban, és most egyértelműen támogatják a szövetségesek hadműveleteit.

Szaddám hatalma az elmúlt tíz évben megerősödött

Az 1991-es lázadás azért sem ismétlődhet meg, mert Szaddám Huszein erősebb, mint az Öböl-háború előtt volt. Megerősítette titkosszolgálatait és az egyik fia által vezetett rendvédelmi milíciát. "Titkosszolgálatok szervezésében a legjobb Szaddám Huszein. Számtalan merényletet megúszott már. Párhuzamosan öt független titkosszolgálatot működtet, melyek egymást is ellenőrzik. Az 1991-es lázadás után a belső ellenzéket kiirtotta. A lakosságot megfélemlíti: a gyanús családok tagjai közül például naponta csak egy fő hagyhatja el a házat."

A katonák is halálos fenyegetésben szolgálnak. A hadseregen belül halálbrigádok fegyelmeznek. Aki kitűzi a fehér zászlót vagy visszavonul, azt hátulról lelövik.

Az iraki lázadás elmaradásában nagy szerepe van Szaddám vallási propagandájának is. Az iszlám szélsőségesek szabad kezet kaptak az utóbbi években Irakban, és propagandájukkal és pénzükkel sikerült sokakat maguk mellé állítaniuk. Az Amerika-ellenes arab és muzulmán összefogás programjával sikerült sokakat lelkes katonává tenni.