A kurdok Amerikára várnak, Szaddám a felháborodásra

Lutfi Tahsin, a Kurdisztáni Hazafias Unió magyarországi vezetője szerint Szaddám Huszein időhúzásra játszik: minél többen háborodnak fel a háború szörnyűségein, annál nagyobb az esélye a túlélésre. Szerinte a háború rossz, de Szaddám uralma a legrosszabb. Annak ellenére bízik a háború utáni demokratikus, föderatív Irak felépítésében, hogy csalódnia kellett a korábbi amerikai ígéretekben, és fél a török beavatkozástól is.

Kurd katona

Irak egyik legbonyolultabb problémája a kurdkérdés. Összesen 35 millió kurd él a Közel-Keleten: a legtöbben, több mint 13 millióan Törökországban. A második legnagyobb kurd közösség Észak-Irakban él, itt 5 millióan vannak. A kurdok évszázadok óta küzdenek, hogy saját államuk legyen: az első és a második világháború után is ígéretet kaptak a nyugati nagyhatalmaktól, hogy lesz független Kurdisztán, de egyik alkalommal sem sikerült létrehozni az új államot. "Minden kurd álma a saját állam, de a mostani politikai helyzetben erről beszélni sem szabad. Nekünk egyetlen célunk van: Irakon belül maradni, de föderatív állammá alakítva az országot."

Az iraki kurdok már Szaddám Huszein hatalomra jutása előtt harcban álltak a bagdadi hatalommal. Mielőtt Szaddám elnök lett, a kormányzat autonómiát ígért a területnek, és ekkor rövid tűzszünet következett. Szaddám azonban nem tartotta be az ígéretet, és a hegyekbe vonult kurd lázadók ellen folyamatos háborút folytatott. Vegyi fegyvert is bevetett kurd iraki állampolgárok ellen: "Néhány óra alatt ötezer ember halt meg, és tízezrek megsebesültek. Szokták mondani, hogy minek támadni Szaddámot, hiszen más államoknak is vannak tiltott fegyvereik. De ki más használta őket saját népe ellen? Szaddám Huszein ezreket mérgezett meg Kurdisztánban, Dél-Irakban és az Irán elleni háborúban is."

Irak 1975-ben azért mondott le minden Iránnal szembeni, több évtizedes követeléséről, hogy cserébe az iráni kormány zárja le a határt, elvágva a kurdokat utánpótlásaiktól. (Szaddám Huszein az iráni kormányzat meggyengülésekor azonnal felmondta a szerződést, és megtámadta Iránt.)

Az Öböl-háború utáni években a kurdok jártak a legjobban Irak lakosai közül. Északon gyakorlatilag önálló államot alapítottak: saját kormányuk, parlamentjük és hadseregük van. Tahsin szerint az egész térségben ez a legdemokratikusabb állam, annak ellenére, hogy gyakorlatilag nem létezik, hiszen Kurdisztán hivatalosan továbbra is Irak része. Szaddám Huszein csapatai azonban nem léphetnek be a területre, erről az USA törökországi bázisán állomásozó vadászbombázói gondoskodtak. A kurd zóna határán évek óta farkasszemet néznek a kurd fegyveresek (peshmergek) és az iraki katonák.

Kurdisztánban most az életszínvonal magasabb, mint Irak többi részén. Ez részben annak is köszönhető, hogy az ENSZ "olajért élelmiszert" programjában kikötötte, hogy az iraki olajbevételek 13 százaléka Kurdisztánt illeti. Kurdisztán is gazdag olajlelőhelyekben, de itt most nincs, aki kitermelje az értékes ásványkincset.

A háború utáni időkben a kurdok szeretnék megtartani intézményrendszerüket. "Föderatív államot szeretnénk. A hadügy, a pénzügy és a külügy lehetne közös Bagdaddal, de megtartanánk saját rendőrségünket, kormányunkat és parlamentünket is."

Kurd harcosok Észak-Irakban

A viszonylagos kurd nyugalom azonban nagyon törékeny. Az egyik fő veszélyforrás Törökország. Törökország évtizedek óta háborút folytat saját kurdjai ellen. A török kormánykatonákkal harcoló, közelmúltban átnevezett Kurd Munkáspárt (PKK) harcosai rendszeresen az iraki kurd területeken kerestek menedéket, és innen szereztek utánpótlást. Ennek a törökországi kurd szervezetnek volt a vezetője Öcalan, akit néhány éve Kenyában fogtak el, és ítéltek halálra, majd életfogytiglani börtönre Isztambulban. A török hadsereg 1992-ben és 1995-ben is betört Kurdisztánban, több tízezer katonával PKK-aktivisták után kutatva.

Az iraki kurdok megígérték Törökországnak, hogy nem támogatják a PKK-t, és soha semmilyen módon sem avatkoznak be a törökországi kurdok ügyeibe. Ezt az ígéretüket a mostani háborúban is többször megerősítették. Néhány jelképes támaszpont felállítását is megengedték a törököknek, így a török hadsereg kis alakulatai most is Észak-Irakban állomásoznak.

"Ha a török hadsereg belép Irakba, akkor a nép ellenük fordul." - mondta Tahsin, megismételve több vezető kurd politikus közelmúltban tett fenyegetését. Márpedig a törököket egyelőre csak az USA kategorikus tiltása tartja vissza a gyors beavatkozástól. A török kormány arra hivatkozik, hogy a megszállással akarja elkerülni az Öböl-háború idején rázúduló kurd menekülthullámot, másrészt a kurd terrorizmus veszélye miatt támadnának. Tahsin szerint a valódi ok az, hogy félnek a törökök, hogy a kurd szabadság felébreszti a törökországi kurdok aktivitását, és ők is minimum olyan föderációt és jogokat követelnek majd, mint iraki honfitársaik. Az USA azonban fél, hogy két fontos szövetségese egymásnak esik, ezért önmérsékletre kényszeríti mindkét oldalt. Egyelőre sikerrel, de meg kell adnia az árát ennek is: a török kormány nem engedte meg, hogy az amerikaiak nélkülük támadjanak, ezért az északi frontot nem sikerült időben megnyitni.

A kurdoknak egymással is ki kellett békülniük a mostani helyzet kialakításához. Az egymással korábban harcban álló két nagy pártot az amerikaiak békítették ki 1992-ben, és egy washingtoni szerződéssel pecsételték meg az alkut. A két nagy párt, a Kurdisztáni Hazafias Unió és a Kurdisztáni Demokrata Párt felosztotta a kurd területeket, és együttműködik a parlamentben, illetve a törökökkel folytatott alkudozáskor is.

A kurdok hadserege jelenleg az egyetlen iraki erő, mely aktívan együttműködik az amerikaiakkal. Légihídon már több ezer amerikai érkezett Kurdisztánba. Két fronton harcolnak együtt az amerikaiak a kurdokkal. Kirkuk ostromában és az iráni határnál.

Kirkuk az iraki-kurd határon fekszik. A belváros Szaddámé, a külváros a kurdoké. Ráadásul a város környékén fontos olajlelőhelyek vannak. A kurdok azt akarják, hogy a háború után az egész város a kurd részhez tartozzon. Szaddám Huszein viszont az elmúlt tíz évben a belvárosból elűzte a kurdokat, és délről arabokat telepített be helyükre. A kurd fegyveresek most az amerikaiakkal együtt akarnak bevonulni Kirkukba.

A másik közös akció a keleti hegyekben folyik. Innen a Komali Iszlám nevű szervezet harcosait próbálják kiűzni. A szélsőséges szervezet az al-Kaida fontos szövetségese. Amerikai vádak szerint ők szervezték néhány hónapja egy amerikai diplomata meggyilkolását Jordániában. A csoportot Szaddám Huszein pénzzel és fegyverrel támogatja. A napokban az amerikai bombázások és a szárazföldi kurd előrenyomulás a hegyekbe kényszerítette a szervezet harcosait.