Patkányok közt várják a romatelepek felszámolását

Jövőre kezd hozzá a kormány a több mint 400 hazai romatelep felszámolásához. Az évekig elhúzódó program emberek tízezreinek az életkörülményein akar javítani. A Budapesthez közeli Kerepes romatelepe még az élhetőbbek közé tartozik, de ott is vannak családos emberek, akik víz és villany nélkül, házilag tákolt bodegákban élnek, és otthonukat időnként patkányokkal kénytelenek megosztani.

A sáros, szemetes földút túlsó oldalán lévő házakban több fiatalabb család is lakik. Az egyik - az előzőekhez képest külsőre impozánsabbnak tűnő - ház két szobából és egy konyhából áll. Utóbbiban lakik a tulajdonos, a két szobát pedig egy-egy család vette ki bérbe. A harminc év körüli Béla feleségével és három gyermekével lakik az egyik szobában, amely konyha, fürdőszoba, nappali és a háló is egyben. A férfi azt mondja, a gyerekek éppen betegek, ezért nincsenek iskolában.

Korábban ők is bodegában éltek

Béla több mint tíz éve él a telepen. Mint mondja, gyerekkorában "magyarok" között élt, de mivel túl nagy volt a család, el kellett költöznie. Az első nyolc évben az apja által a cigánytelepre barkácsolt bodegában lakott feleségével, majd később gyermekeivel együtt. Felesége megjegyzi, az az odú, a korábbi lakhelyük állatoknak való.

A bodega még ma is áll, a szomszéd ház udvarában. Béla átvisz megmutatni: első ránézésre ólnak tűnik, néhány ruhadarab emlékeztet csak arra, hogy ott valamikor emberek laktak. Az építményt nem sokáig vizsgálhatjuk, a házban lakó egyik asszony ugyanis hangosan kiabálva jön felénk, és kizavar bennünket. Közben Bélát szidja, hogy miért mutogatja idegeneknek az ő udvarát.

A pelenkagyár ad munkát

Bár a fiatal férfinak és családjának sikerült kiköltözni a kezdetleges kunyhóból, vannak még olyan lakók a Gyár utcában, akiknek nem jut kőépület. Épp Béláék háza mögött van több tákolmány, amelyekben három felnőtt és három gyermek lakik. Egyikük sincs otthon, az idősebbek dolgoznak, a gyerekek iskolában vannak. Béla elmondása szerint munka akad a környéken, még ha nem fizetnek is túl jól. Csakúgy, mint ő, a telep legtöbb felnőtt lakója egy közeli pelenkagyárban dolgozik.

Fotó: Fábián Évi

Az általunk megkérdezettek közül mindenki azt mondta: ha tehetné, akkor elmenne a telepről. Oláh Józsefné sírva mondta: bármilyen kicsi lakásba elmenne, csak mehessen végre. Többször megkereste már az önkormányzatot, hogy segítséget kérjen, de elmondása szerint azt közölték vele, hogy nem tudnak neki másik lakást adni. A szomszéd házban lakó idős asszony is költözne, de ő már kevésbé elszánt, és csak azt ismételgeti, hogy úgyse segít nekik senki.

A két nőnél jóval fiatalabb Béla pedig arról beszélt, mai eszével már nem akarna gyereket, mert így, velük együtt sokkal nehezebb az élet. Felesége biztos abban, hogy ha "magyarok" között kapnának lakást, akkor az ott lakók tiltakoznának, de ők ennek dacára is költöznének.