Még tavaly is több mint 300 közterületet neveztek át

A budapesti Úttörő utca ánevezése

2016-ban több mint 300 közterület neve változott meg az országban, ezek döntő része még mindig a rendszerváltozás előtti ideológiai légkört képviselte. 2013 óta van érvényben az a törvénymódosítás, amely megtiltja, hogy közterület vagy közintézmény 20. századi önkényuralmi rendszer megalapozásával vagy fenntartásával kapcsolatba hozható nevet viseljen. Az elmúlt négy év alatt tavaly decemberig közel 2200 névváltozást jegyeztek be: egyre kevesebb a politikai indíttatású elnevezés a közterületeken. 2011 és 2013 között Bécsben is felülvizsgálták a közterületi elnevezéseket, és decemberben kiegészítő táblát kapott 28 problémás utcanévtábla.

Tudomány és lelemény

A közterületek átnevezésénél újra öregbíti nimbuszát a „magyar leleményesség” is, ami gyakorlatias egyszerűséggel oldja meg azokat az intellektuális csomókat, amelyeket olykor még a Magyar Tudományos Akadémia sem tud kibogozni. A 2013-as törvény szerint ugyanis az Akadémia útmutatását kell követni, ha egy önkormányzat szerint kétséges, hogy egy utca névadója köthető-e önkényuralmi rendszerhez. Ámde

a magyar történelem már csak olyan, hogy jócskán akadnak rendhagyó esetek,

amelyekről egyértelmű történelmi állásfoglalást adni nem vagy alig lehet, pártosat megfogalmazni éppen ezért annál könnyebb.

A Magyar Tudományos Akadémia épületén Széchenyi István neve kétségtelenül adekvátabb, mint egy amerikai elnöké, aki 1946-ban lett a tér névadója. Ha viszont azt nézzük, hogy a fővárosban is több Széchenyi tér és utca van, országosan aztán meg pláne, akkor ennek a cserének a szükségességét nem véletlenül vitatták sokan 2011-ben Forrás: MTI/Máthé Zoltán

Bizonyos, hogy ma már senkinek sem jutna eszébe közterületet elnevezni például Lukács Györgyről, noha hazai és külföldi egyetemeken is tanítják művészetfilozófiai munkásságát; vagy éppen Frankel Leóról, Marx és Engels londoni munkatársáról, akit Párizsban a Père Lachaise temetőben ezrek búcsúztattak, és máig emlékműve áll ott, de a hamvait hazahozatták a kommunisták, és a Fiumei úti Sírkertben (Kerepesi temető) a Munkásmozgalmi panteonban helyezték el, többek között éppen Ságvári Endréével együtt. Mivel Frankel 1896-ban, Ságvári pedig 1944-ben halt meg, vagyis egyikük sem élte meg a kommunista diktatúrát, nyilván nem kérdezték meg őket arról, hogy szeretnének-e a kommunizmus mártírjai között helyet kapni – de egyáltalán nem kizárt, hogy szerettek volna.

• Lukács azonban vállaltan marxista ideológus volt – csak éppen a magyar kommunista-szocialista rezsim nem mindig ítélte „kanonikusnak”. Nem mellesleg 1956-ban tagja volt Nagy Imre kormányának – igaz, a Tanácsköztársaság alatt közoktatási népbiztos is volt –, és a miniszterelnökkel együtt ő is a jugoszláv nagykövetségre menekült, majd a szovjet katonák elfogták. Nem csak utólag vallott reformkommunizmusáért 1967-ig mellőzéssel kényszerítették vezeklésre.
• Hasonló eset Nyirő Józsefé is – csak éppen az érme másik ideológiai oldalán. Tény, hogy részt vett 1944 novemberében a szinte csak nyilasokból álló csonka parlamenti ülésen, amely államfővé emelte Szálasi Ferencet, és publicistaként is fasiszta nézeteket hangoztatott. Elsősorban a székely kultúrából táplálkozó irodalmi munkásságának értékét azonban – ami Tamási Áronéhoz hasonlítható, ha nem is mérhető hozzá – a kommunista uralom alatt csak Nyirő politikai szerepe alapján ítélték meg. Székelyudvarhelyen ma is van róla utca elnevezve a román hatóság engedélyével.
• Károlyi Mihály történelmi megítélése azonban a legkétségesebb. Az MTA 2013-ban éppúgy az utcanévnek nem javasolt kategóriába sorolta, mint Lukácsot vagy Nyirőt, de a leghosszabb kommentárt hozzá fűzte. Kétségkívül baloldali volt, de sem a Tanácsköztársaság, sem a kommunista diktatúra kiépítésében tevőleges nem játszott szerepet, az Akadémia szerint sem. Csakhogy – igaz, akarata ellenére – az osztályharcban a munkásmozgalom mellé álló arisztokrata ideálképét faragta ki belőle a marxista-leninista történetírás (nem teljesen alaptalanul), ahogy Ságvárit meg a kommunista ellenálló szimbólumává emelte a rezsim. Ráadásul nem nagyon vitatható, hogy Károlyi politikája legalábbis hozzájárult az ország trianoni feldarabolásához.

Az Akadémia állásfoglalása mindhármukkal kapcsolatban ilyen kitételeket tett: „ez a szakvélemény nem arra vonatkozik, hogy tudósi kvalitásai alapján nevezhető-e el utca Lukács Györgyről”, „Nyirő alakjának árnyalt megítéléséhez tehát külön kellene választanunk politikai és írói munkásságát”, „az állásfoglalásunk Károlyi Mihály élettörténetének publicisztikai és politikai megítéléséből adódó konklúziót fogalmaz meg, további tudományos mérlegelés nélkül”.

Na de hogyan boldogult mindezzel, tulajdonképpen a 20. századi magyar történelem önellentmondásaival a helyi, utcanévadási gyakorlat? Károlyi Mihállyal nem bíbelődtek sokat. A GeoX adatbázisa szerint 2012–2016 között

a legtöbb településen csak a családnevet megtartva Károlyi lett a róla elnevezett közterületből,

vagy – két alkalommal – Károly Róbertre változott, akinek ugyan semmi köze a magyar főnemesi Károlyi családhoz (Anjou volt), de az utcaelnevezések legfontosabb kritériumát, a folytonosságot nagyjából megtartja. Idén egy esetben valahol az országban Károlyi Mihály nevét „Károlyi Gáspárra” cserélték egy utcanévtáblán. A bibliafordító nevét ugyan hagyományosan „Károli”-nak írják közintézmények nevében is, de ebből is látszik, hogy az utcanév alapvetően beszélt nyelvi regiszter.

Kilián utca és György utca

Tavaly egy Kilián György utcát is átneveztek egyszerűen Kilián utcára (míg egy másikat csak György utcára), ami jóval meglepőbb a Károlyinál, hiszen történelmi magyar Kilián famíliára nem valószínű, hogy sokan emlékeznének. Pedig volt – bár arra ne vegyünk mérget, hogy az utcanév egyszerűsítésekor rájuk gondoltak. A reformkorban két jelentősebb pesti könyvkiadó és könyvkereskedő család sarját is Kilián Györgynek hívták. Egyikük a Kilián és Társa kiadó vezetőjeként többek közt Vörösmarty Mihály-, Bajza József-, Kazinczy Ferenc- és Fáy András-műveket jelentetett meg, másikuk a Kilián Testvérek fiatalabbika volt, aki például Gyöngyösi János erdélyi lelkész versesköteteit adta ki jelentős külföldi tudományos értekezések mellett. Vagyis kultuszépítő tevékenységük igencsak különbözött a kommunista partizán Kilián Györgyétől, akiről később laktanyát neveztek el (ahol egyébként 1956-ban a forradalmi Nemzetőrség megalakult).

Ami Lukácsot és Nyirőt illeti, az idei kecskeméti gyakorlat örökbecsű. A törvényi előírás miatt cserélni kellett az utcaneveket, de a helyiek aláírásokat gyűjtöttek megtartásukért. A Lukács György utca nevét végül egy huszárvágással Lukács Györgyre cserélte a városvezetés –

csakhogy az indoklás szerint ez nem az a Lukács György,

hanem az 1867–1950 között élt névrokona, aki a magyar anyakönyvi rendszer egyik kidolgozója volt, vallás- és közoktatásügyi miniszter 1910–31 közt. A Nyirő Józsefről elnevezett közterület pedig a „Nyírő” nevet viseli majd, ezzel Nyírő Gyulára, az ideggyógyászra emlékeztetve, akiről Budapesten egy kórházat is elneveztek.

A közgyűlési határozat ugyan megszületett, de a közterületi adatbázisokban a változás még nem látszott tavaly, úgyhogy nem tudni, életbe léptek-e. Persze a Lukács-utcanévtáblát le sem kell cserélni, úgyhogy tekinthetjük megtörténtnek az esetet.

Magyarázat hol van, hol nincs

A történészek, a nyelvészek és a városvédők a rendszerváltozás óta egyetértenek abban, hogy

kívánatos lenne minél kevesebb személyről elnevezett közterület.

A rendszerváltozáskor többek közt ezért került bele a fővárosi közterületek elnevezéséről szóló rendeletbe az az 1848 szellemében született passzus, hogy a személyről elnevezett utcában valahol el kell helyezni egy ismertető táblát arról, hogy ki is volt a névadó. Ez aztán szép lassan elsikkadt, illetve az elkészült táblákat meg ellopták, hiába pótolt sokat a Budapesti Városvédő Egyesület. Pedig, mint a fentebb mellékelt példák mutatták, a hasonló tábláknak egyre fontosabb szerepük lehetne.

Még Dumas-t is összezavarta egy személynév

Amikor D’ Artagnan megérkezik Párizsba, a Sírásók utcájában száll meg Bonacieux úr házában. Ez az utca a Saint Sulpice-templomnál kezdődik. Későbbi testőrtársa, Aramis a Servandoni utcában lakik – olvassuk Alexandre Dumas A három testőr című regényében. Arra viszont már Umberto Eco hívta fel a figyelmet a Hat séta a fikció erdejében című könyvében, hogy Giovanni Niccolo Servandoni, aki a Saint Sulpice-templom homlokzatát tervezte, 1695-ben született firenzei építész, A három testőr viszont 1625-ben játszódik. Hogyan hívták hát akkor, 1625-ben a Servandoni utcát? Persze, hogy a Sírásók utcájának. D’ Artagnan és Aramis tehát ugyanabban az utcában lakik – és nem is tud róla.

Bécsben tavaly decemberben helyeztek ki rövid magyarázó táblákat

28 olyan utcanévtábla alá, amelyeken kétes történelmi megítélésű személyek neve áll. 2011–13 között ugyanis Bécs Város kulturális ügyosztályának megbízásából a Bécsi Egyetem tanulmányt készített a városi közterületek 1860 utáni elnevezéseiről, és 28-ról megállapította, hogy a névadó egyértelműen köthető önkényuralmi kurzushoz. A külföldiek előtt a legismertebb az autótervező Ferdinand Porsche, akiről 1977 óta van utca elnevezve Bécsben, bár a náci Németország, Hitler „főkonstruktőre” és az SS tagja volt.

A 28 kiegészített bécsi utcanév

Bécsben körülbelül 6600 1860 utáni közterületnév van, ebből 4379 személynév a Bécsi Egyetem 2013-as, közel 350 oldalas tanulmánya szerint. Ezeknek a 3,6 százalékáról találták úgy, hogy történelmi szempontból „kritikus”. Ezeket három kategóriába sorolták, és az azokról elnevezett utcák kaptak magyarázó táblákat, akikről egyértelmű, hogy a náci rendszerhez vagy ideológiájához kapcsolhatóak. A 28 név között vannak lelkészek, zenészek, írók, sportolók, tudósok, vállalkozók, politikusok, orvosok.

Ilyenek a bécsi magyarázó táblák, amelyek közvetlenül a problémás utcanévtáblák alá kerültek Forrás: C. Jobst/PID

Bécsben is 1848-ban volt az első hulláma az utcák hivatalos átnevezésének. Ott is emlékezetpolitikai célokat szolgált, így a 20. századi főbb történelmi változásokat is rendszerint átnevezési hullám követte. A legtöbb közterület nevét 1938-ban és 1954–55-ben változtatták meg. A 2013-as tanulmány elkészülte után döntöttek úgy, hogy nem lecserélik a problémás utcaneveket, hanem magyarázó táblákkal egészítik ki azokat (már kihelyezett tábláról kép itt), amelyek névadója történelmi vétkei mellett érdemekkel is rendelkezett – válaszolta az Origo kérdésére Bécs város önkormányzata.