Iván László

Öregedés: Örök Ifjúság?

IV. Az öregedés tudományos megközelítése

Vallomás a hosszú életről

"Már 5 éves koromban sokat fáradoztam a szemem elé kerülő dolgok ábrázolásán, 50 éves koromban igen nagyszámú rajzom volt készen, de amit 70-ik életévemig alkottam, az mind jelentéktelen, gyermekded próbálkozás volt, mert 73 lettem mire ecsetem megérintette az igazi Természetet.
80 éves koromig még igen sokat fogok fejlődni és amikor megérem a 90-et behatolok a művészet lényegébe. 100 éves koromban alkotott műveim valóban hasonlítani fognak a Teremtés csodáihoz, de csak 110 éves koromban adatik meg nekem, hogy minden ecsetvonásom az élet teljességét foglalja magába és fejezi ki. Akik sokáig élnek, meglátják, mindez nem üres fecsegés."

Katsushika Hokusai (1760-1789)

Az öregedés imázsa kultúrafüggő, alig és nehezen befolyásolható, de a következetes tudományos felvilágosítás és a nevelés pozitív hatása érvényesülhet. A biológiailag, genetikailag megalapozott, egyéni életprogram személyes pszichoszociális meghatározottsággal "fejlődik" az emberi fajra jellemző végső öregségi élethatárig. Ez a pszichoszociális meghatározottság kultúra-, társadalom-, személyiségfüggő rendszerben valósul meg. Az öregedés minősége és tartalma a kihívásokkal való megküzdés eredménye. Napjainkban, amikor az átlag életkilátás növekszik, az ember hosszabban él, mint valaha, az öregedés és az öregkor egyfelől az emberiség egyik alapvető gondjává vált, ugyanakkor azt is elmondhatjuk, hogy a legújabb kor "hosszabb életűsége" egyben az emberi civilizáció diadala is.

Az öregedés rendszerszemléleti megközelítéséhez és megértéséhez a globális adatok, valamint a magyar demográfiai jellemzők és előrejelzések feldolgozása szükséges. Nem nélkülözhetjük a pszichoszociális, gazdasági, társadalmi és társadalompolitikai tényezők értékelését sem. Az öregedés mutatóinak alakulásához hozzájárul a relatíve változatlan genetikai háttérstruktúra és a folyamatosan változó társadalmi környezet, illetve az egyénre jellemző környezet is. A más-más évjáratban születettek eltérő "mintáit" nem lehet csupán az emberi genom evolúciós változásaival magyarázni, amely kohortról kohortra lényegében ugyanaz marad.

Elfogadott az az álláspont, hogy az idősödés és időskor nem kezelhető egységes mintaként, a harmadik életszakasz nem a "szürkék tömege", hanem az egyedi idősödés normál és kóros elváltozásainak sokfélesége. Az is hangsúlyozandó, hogy nem a naptári évek szerint idősödünk, és hogy a vizsgálatok és felmérések adatai szerint igen nagy különbségek vannak az egyes idős emberek egészségét és életminőségét kifejező jellemzők között. Mivel az idősödés az egész életút folyamataival összefüggésben alakul, fontos jellemzője a teljes életút úgynevezett "funkcionális kapacitásának" (FK) alakulása. Az FK a személyes testi, lelki és szociális működések kapacitásait jelenti. Vizsgálatok szerint a "normál idősödés" jellegzetességei a testi működések vonatkozásában 30-tól 90 éves korig a következők:

• az izmok tömege és ereje 30 %-kal csökken,
• az idegrostok ingerületvezetése 15-25 %-kal lassul,
• az agy tömege mintegy 300 grammal megkevesbedik,
• az ízlelőbimbók száma a fiatalkori 240-250 egységről 40-50 egységre csökken,
• a testen átáramló vér mennyisége felére csökken,
• a tüdő vitálkapacitása 75 éves korra felére csökken,
• a vese kiválasztó működése több mint felével csökken,
• a látás és a hallás 70-80 %-kal gyengül.

Ezeknek a változásoknak mint normál idősödési folyamatoknak a jellegzetessége, hogy az egyedileg programszerűen zajló sejt, szövet, szerv, szervrendszer szintű időbeni változások a működési kapacitásokat csupán beszűkítik, de mindenkori homeosztázisuk egyensúlya megmarad. Ily módon a "fenntartható egészség" kielégítő és relatív szintje az élet késői időszakáig megmaradhat. Minden olyan változás, mely a homeosztázist károsítja, egyensúlyát felborítja kóros folyamatként hat. Ezek korai felismerése meghatározza befolyásolásuk lehetőségeit. Az idősödés legnagyobb kihívása éppen az egyedi normál változások és a velük kapcsolódó kóros folyamatok kombinációinak szakszerű felismerése, szükség szerinti ellátása.

Lényegében az egyedi és kohort esélyek, illetve kockázatok arányának feltárása és befolyásolása, szükség szerint kezelése képezi az idősödés és időskor korszerű, rendszerszemléletű értelmezését és ellátását is.