Iván László

Öregedés: Örök Ifjúság?

A hosszabb élet titkai

Világszerte és Magyarországon is jelentős kutatások, vizsgálatok foglalkoznak a legidősebbek (matuzsálemkorúak) hosszabbéletűségével. Az eredmények igazolták, hogy kiválasztódásukat és "túlélésüket" az átlaghoz képest családilag hozott örökletes, genetikai adottságuk (hibajavító kapacitásuk) és személyes vagy csoportos életmódjuk, életfelfogásuk (esélynövelő és kockázatcsökkentő kapacitásuk) sajátosan optimális kapcsolódása határozza meg. Ily módon ezek az emberek ha nem is "szupermenek", de tudományosan fogalmazva "szuperszelektíven hosszanélők". Néhány alapozó génkombinációjuk ismertté vált. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy sem az élettartam, sem az öregedés és öregség jellegzetességei nem egyetlen gén által meghatározottak, de a csodálatosan szerveződött élő rendszerben egyetlen gén vagy génkombináció is meghatározó minőségi hatásokat eredményezhet, pozitív és negatív értelemben egyaránt.

A makro- és a nanofolyamatok összefüggései

A "végtelenből végtelenbe" hatoló vizsgálódások szembesítenek bennünket a végtelenül nagy és a parányi világával, a makro- és nanofolyamatokkal, melyek korábbi élet-, ember- és világképünket mind több bizonytalansággal terhelik, s így arra késztetnek, hogy tárjuk fel a tudás stabil bizonyosságait. Az ember az egyetlen élőlény, aki egyszerre éli és vizsgálja önmagát és világát. Nagyon leegyszerűsítve annyit megfogalmazhatunk, hogy a Föld ősszínterén, az első vegyületekből az élet megjelenéséig a vegyi folyamatok redukáló környezetben történtek, az átalakulások lassabban, kisebb energiák mozgásával történtek. Ily módon a keletkezett vegyületek viszonylag stabilak lehettek, tartósan megmaradhattak, mivel az ún. oxidatív bomlás elenyésző volt. Ezt a korszakot "kémiai evolúciónak" is nevezik. A fotoszintézis megjelenését követően, amikor a légkör oxidálóvá vált, ugrásszerű változások alapozták meg a "biológiai evolúciót".

A már jelenlévő élő rendszerek az oxidativ kémiai működésekre kényszerültek átállni, részben az oxigén agresszivitása miatt, részben az addigiakhoz viszonyítottan sokszorosan nagyobb energianyereség érdekében. Ez újfajta evolúciós előnyt jelentett, ugyanakkor az oxidatív úton nyert vegyületek instabilakká váltak, gyorsabban bomlottak le. Ennek eredményeként az élő rendszerek nagy árat fizettek, egyedi halhatatlanságukat elveszítették, kötelező programmá vált az öregedésük, ami a legfejlettebb szinten az ember öregségét jelenti.

Ebben a "vegyi harcban" azonban kialakult az élő rendszerek fennmaradását biztosító, az életképességüket stabilabban és hosszabban megalapozó és a kockázatokkal szemben ellenállóbb "szaporító képződmény", a DNS örökítő kettős spirálja. A DNS pedig redukált vegyület, az agresszív oxigénnel szemben jobb ellenállóképességgel rendelkezik. Lényegében az élet fennmaradhatóságának záloga. Létfontosságúvá váltak az olyan tényezők, mint a szaporodóképesség, melynek alapja a "másolódó képesség", a biológiai élet fennmaradásának feltétele.

A földi életrendszerek differenciálódása, sokfélesége, fajonkénti és egyedi életkapacitásainak különbözősége kialakította öregedésük és öregségük jellegzetességeit. Az ember vonatkozásában ezek a folyamatok törvényszerű programok szerint, a sejtek szintjétől a személyiségig, a megtermékenyített petesejttől az élet utolsó pillanatáig zajlanak. Nagyon leegyszerűsítve a sejt szintjén, az ún. mikrovilág nanofolyamataiban a következő folyamat zajlik: az oxidációs vegyi reakciók hatására a sejtek és magjaik vizet veszítenek, ennek következtében a kémiai reakciók lelassulnak, a sejtek állománya mindinkább besűrűsödik, végül mind a sejtmag-sejtállomány, mind a sejtállomány-sejtközi környezet sejthártyán keresztül zajló életműködései leromlanak, összeomlanak. Ekkor léphet be a programozott sejthalált (apoptózist) működtető "megsemmisítő" tevékenység, illetve az a hibajavító (repair) és működést helyreállító (regeneráló), ugyancsak genetikailag kódolt alprogram, mely ha kell, "kitakarítja" az életképtelen sejtet, de amíg lehet, megjavítja, lehetővé teszi működését. Meghatározó tényezői ezeknek az eseményeknek a szervezeti hő, a test tömege, mérete, a táplálkozás, az aktivitás, az idegrendszer szerkezeti és működési milyensége és nem utolsó sorban az "énvezérelt", tudatos emberi személyiség magatartása, esély-kockázati aránya.