Karádi István

Infarktus és koleszterin

VI. Mi a koleszterin?

A koleszterin a zsírok (lipidek) közé tartozó szteránvázas szerves vegyület, amelyet 1815-ben Eugene Chevreul francia vegyész fedezett fel, és életének nagy szerencséjeként 102 éves korában megérte, hogy Reinitzer megállapítsa a vegyület tapasztalati képletét. Szerkezetének pontos felderítésében a német Windaus és Wieland jeleskedett (15. ábra).

15. ábra

A koleszterin a szervezet számára alapvetően fontos, nélkülözhetetlen alkotórész, minden sejt membránjának összetevője, feladata elsősorban a membrán rugalmasságának, képlékenységének megtartása.

Animáció: A sejtmembrán feladata

Másrészről a koleszterin többféle hormon kiindulási alapja. Elsősorban a mellékvesekéreg hormonjai és a nemi hormonok képződnek koleszterinből. A koleszterin a májon keresztül, epesavak formájában hagyja el a szervezetet. Ezáltal a zsírok felszívódásában is jelentőséggel bír, hiszen az epesavak által létrehozott micellumok alapvető fontosságúak mind a neutrális zsírok, mind a koleszterin felszívódásának elősegítésében.

A koleszterin a táplálkozás útján és az epéből a bélcsatornába érkezik. A bélcsatorna oldalát kefeszegély borítja, amely nagy felületével elősegíti a felszívódást. A koleszterin bekerül a micellumba, mely odatapad a kefeszegélyhez, és a benne levő trigliceriddel, illetve koleszterinnel együtt belép a bélhámsejtekbe. A koleszterin különböző enzimatikus átalakulások után eljut a kilomikronba, majd onnan kikerül a nyirokkeringésbe.

Animáció: A koleszterin-felszívódás mechanizmusa

Az emberi szervezet másik fontos zsírösszetevői a neutrális zsírok közé tartozó trigliceridek. A trigliceridek glicerinből és zsírsavakból épülnek fel. Ha egyszerűen próbáljuk demonstrálni a koleszterint és a trigliceridet, akkor talán úgy tudnánk jellemezni, hogy a koleszterin olyan anyag, mint a tojássárgája, a trigliceridek pedig a mindennapi disznózsírhoz hasonlíthatók.

A vér alapvető alkotórésze a víz, hogyan maradhatnak mégis oldatban ezek a zsíros anyagok? A magyarázat az, hogy a zsírok - így a koleszterin és a trigliceridek is - szállítófehérjék segítségével keringenek a vérben és kerülnek a sejtek által felvételre vagy leadásra. A lipoproteinek fontos alkotórésze az a fehérje, amelyet apoproteinnek nevezünk, és a szállítás mellett a sejtek membránjának kitüntetett részeihez, a receptorokhoz kötődve a sejtekbe juttatják a zsírokat. Mindezek mellett az apoproteinek a lipoproteinek közötti koleszterin- és triglicerid-transzfert is bonyolítják, illetve szabályozzák. Enzimatikus funkcióik révén a zsírbontásban is részt vesznek. A koleszterin a bélhámsejtekbe bekerülve, felszívódva hozzájárul a bélfalban keletkező hatalmas zsírcseppszerű lipoproteinek, a kilomikronok képződéséhez, amelyek a bélfal nyirokútjain keresztül a vénás keringésbe jutnak. A kilomikronok a keringésben zsírbontó enzimek hatására triglicerid-tartalmuktól fokozatosan megszabadulva koleszterinjüket a májsejtekbe továbbítják. A májban újabb lipoproteinek veszik fel a koleszterint és a triglicerideket, és juttatják el őket a perifériás sejtekhez.

Azt a lipoprotein-típust, amelyik a szervezet összes sejtjének koleszterindonora, alacsony sűrűségű lipoproteinnek, angol szóval low density lipoprotein-nek, LDL-nek nevezzük.

Animáció: Az LDL receptor

Voltaképpen az LDL emelkedett vérszintje határozza meg a vér teljes koleszterinszintjét, ennek megfelelően az LDL nevezhető az erek támadófaktorának, hiszen ha a vérben túl sok LDL kering, az a perifériás szövetek felé túlzott mennyiségű koleszterint szállít. Ez elsősorban abból a szempontból káros, hogy bizonyos szövetek lassú koleszterin-forgalmúak, tehát nehezen tudnak koleszterintartalmuktól megszabadulni. Ilyen szövet például a bőr vagy a lépszövet. A legnehezebben az artériafal szabadul meg a koleszterintartalmától, és a magas koleszterintartalom az érfalban egyértelműen a plakk-képződésnek kedvez.