Király Béla

1956 - a szabadságharc katonapolitikája

Horváth Miklós kiegészítése:

23. ábra

Döntés az újabb támadás megindításáról, a "VIHR" (Forgószél) fedőnevű hadművelet végrehajtása

Október 28-án a forradalom új szakasza kezdődött meg. A magyar kormány nyilatkozata alapján a szovjet hadvezetés is elrendelte a tűzszünetet, és a 2. és 33. gépesített, valamint a 128. lövész gárdahadosztályok egységei október 29-én a harctevékenységet beszüntették (23. ábra).

A szovjet csapatok kivonását, a magyar kormány szovjet vezetőkkel történt megállapodásán túl a Különleges Hadtest parancsnoka, Lascsenko altábornagy véleménye szerint "a csapatok tétlensége, passzivitása miatt is" végre kellett hajtani. A szovjet csapatok kivonása terv szerint október 30-án 18 órakor kezdődött el, de a teljes kivonulást csak 31-én a déli órákban tudták befejezni.
A Különleges Hadtest törzse a Tökölön lévő repülőtérre települt, ahol egy szovjet repülőegység állomásozott. A szovjet csapatok Budapest határától 15-20 km-re összpontosítási körletet foglaltak el, ahol a harci technikát és fegyverzetet karbantartották, a személyi állományt, a lőszert, az üzemanyagot és az élelmiszerkészleteket kiegészítették (24. ábra).

24. ábra

A szovjet csapatok mozgása a Szovjetunió területén a szovjet alakulatok Budapestről történő kivonása időszakában is folytatódott. Október 30-án, a szovjet kormány nyilatkozata, amely szerint új alapokra kívánja helyezni a többi szocialista országgal kapcsolatos viszonyát, még a győztes forradalom reményeit táplálta, de október 31-én megszületett a második intervencióra vonatkozó szovjet döntés. Megkezdődtek a katonai előkészületek és az újabb szovjet katonai beavatkozással kapcsolatos egyeztető tárgyalások. Ezen a napon kezdetét vette az újabb erők Magyarországra irányításával a november 4-i támadás előkészítése.

A Magyarországon lévő, illetve november első napjaiban a határt átlépő, összességében 17 hadosztálynyi erőnek november 3-án estig kellett elérni a készenlétet a feladatok megkezdéséhez, és a "Vihr" (Forgószél) hadműveletet végrehajtását a "Grom" (Menydörgés) jelszó elhangzását követően kellett megkezdeni.

A magyar vezetés ezt követő döntései - segítségkérés az ENSZ-től, a semlegesség bejelentése, a Varsói Szerződés felmondásának kilátásba helyezése, javaslat újabb tárgyalásokra stb. - az új magyar bábkormány összeállításával és a többi szocialista ország tájékoztatásával, meggyőzésével elfoglalt szovjet vezetést nem bírta jobb belátásra.

A vidéki alakulatok a hadműveleti csoportfőnökségtől minden esetben olyan parancsot kaptak, hogy ne álljanak ellen a szovjet csapatoknak, vegyék fel a kapcsolatot az odaérkező szovjet csapatok parancsnokával, és akadályozzanak meg minden összeütközést, "provokációt".

1956. november 4-én megindult a mindent elsöprő katonai gépezet. A támadási terv sikere érdekében Szerov, a KGB elnöke a szovjet csapatok kivonásáról tárgyalásokat folytató magyar tárgyalóküldöttség tagjait letartóztatta. A Moszkvában összeállított, Kádár János vezette bábkormány politikai legalizálása és a törvényes kormány lemondásának kikényszerítése érdekében pedig Nagy Imrét és a politikai vezetők egy jelentős részét - a Josip Broz Titóval történt megállapodás értelmében - a menedékjog felkínálásával a Jugoszláv Követség épületébe csalta.

Moszkvai idő szerint 6, magyar idő szerint hajnali 4 órakor elhangzott a jelszó: "Mennydörgés" és ezzel megkezdődött a "Forgószél" fedőnevű hadművelet.

25. ábra

A támadó csapatok három nagy csoportban a hajtották végre a támadást (a Dunántúlon a 38. összfegyvernemi hadsereg - állományában 3 gépesített és egy légvédelmi tüzérhadosztállyal; Kelet-Magyarországon a 8. gépesített hadsereg - alárendeltségében 3 gépesített, egy harckocsi-, egy lövész- és egy légvédelmi tüzérhadosztállyal; Budapesten a Különleges Hadtest és megerősítő erői - a 2. és 33. gépesített és a 128. lövészgárda-hadosztályok) (25. ábra).

Babadzsanjan és Mamszurov tábornokok hadseregei vidéken körülvették a Magyar Néphadsereg legfontosabb helyőrségeit, laktanyáit. Először a repülőtereket, majd ezzel szinte egy időben a laktanyákat támadták meg, foglalták el, de ellenőrzésük alá vonták a Budapestre és az osztrák határhoz vezető útvonalakat is.

A szovjet hadsereg nagy erejű támadását látva a Magyar Néphadsereg alakulatainak többsége meg sem kísérelte az ellenállást. A már november harmadikán körülzárt vidéki laktanyák egy részére a szovjet csapatok minden figyelmeztetés nélkül tüzet nyitottak, a magukat többségében harc nélkül megadó alakulatokat lefegyverezték, szétkergették. A magyar felkelők szervezett ellenállását november végére sikerült mindenütt megtörni.

A szovjet csapatok Magyarország ellen végrehajtott támadásának szomorú következményeit a következő adatok is érzékeltetik: A harcok következtében Budapest 11 évvel a háború után ismét romokban hevert, közel 20 ezer fő megsebesült, kb. 200 000 magyar hazája elhagyására kényszerült, több mint két és fél ezer ember - csak Budapesten 1945 fő - meghalt. Ezen belül a magyar erőszakszervezetek állományából összesen 428 személy vesztette életét - a Magyar Néphadseregből 285 fő, az BM dolgozóiból és a Belső Karhatalomból 90 fő, a Rendőrségtől 41 fő, a Határőrségtől 12 fő. A Magyar Néphadsereg állományából a felkelők és nemzetőrök oldalán folytatott harcokban kb. 105 fő vesztette életét.

A szovjet honvédelmi minisztérium veszteséglistája szerint a hadműveletben részt vett 7349 tiszt, 51 472 tiszthelyettes és sorkatona. A szovjet csapatok vesztesége 2260 fő, ebből 669 fő - 85 tiszt, 584 tiszthelyettes és honvéd - meghalt, 51 fő - köztük 2 tiszt - eltűnt és 1986 fő megsebesült.

Erőszakszervezetek és politika 1956-ban (Részletek Horváth Miklós "1956 hadikrónikája" című könyvéből)