Az egyszerre régi és új lemezek hete

A könnyűzene két ellentétes pólusa tiszteleg New Orleans előtt, az állandóan változó Primal Scream ezúttal a hetvenes évekbe ment vissza, tovább hódít az AOR pop, és cseperednek a tinisztárok is. Lemezajánlónk.

The Feeling: Twelve Stops And Home

Várakozások: A Feeling egy öttagú angol zenekar, amely idén márciusban vált ismertté a Sewn című, brit Top 10-be jutó számával. Az együttes egyébként közös vonásokat hordoz a múlt heti lemezajánlónkban ismertetett Orsonnal, hiszen a Feeling is a hetvenes évek AOR popzenéjéből merít leginkább. Amikor a zenekar második kislemeze is a brit Top 10-ben landolt, akkor már az is elterjedt, hogy Richard Jones basszusgitáros Sophie Ellis-Bextor férje, az énekes Dan Gillespie Sells pedig azzal a nyilatkozatával keltett megütközést, amelyben kijelentette: Karen Carpenter szeretne lenni Neil Young testében, Freddie Mercury nadrágjában.

Eredmény: Ahogy azt várni lehetett, az album 12 szoft-pop csemegét tartalmaz, olyan a hetvenes években népszerű, de mérvadó körökben cikinek tartott előadókra hajazva, mint Elton John, a 10CC vagy a Steely Dan. Bár ironikusan egyre többen hivatkoznak arra a korszakra (lásd Scissor Sisters), a Feeling esetében ennek nyoma sincs, ők tényleg nem félnek bevallani, hogy szeretik mondjuk a Supertrampet.

Kinek ajánlható: A hetvenes évek rádióbarát popzenéin nevelkedett zenehallgató ugyanúgy örömet lelhet benne, mint az, aki hallgatható háttérzenét keres, de a Coldplayt vagy a Keane-t túlzottan melodramatikusnak tartja.

Olyan, mint: Akárcsak az Orson esetében, itt sem lehet nem megemlíteni a Maroon 5-ot, itt viszont nagyobb szerep jut a billentyűsöknek.

Ronan Keating: Bring You Home

Várakozások: A Boyzone volt frontembere 2000 óta jelentet meg szólólemezeket, rendszerint melankolikus (a szaksajtó szerint inkább érzelgős) dalokkal. Az ír énekes 16 éves korában került a Boyzone-ba, és a fiúcsapat tagjaként a kilencvenes években sikert sikerre halmozott. Noha az együttes hivatalosan nem oszlott fel, 1999 óta szüneteltetik a tagok a közös munkát, és azóta Keating az egyedüli, aki szólóban is meg tudta ismételni korábbi csapatban aratott sikereit. Eddig három szólóalbuma jelent meg, majd 2004-ben egy válogatáslemezzel jelentkezett.

Eredmény: A még mindig csak 29 éves Keating most is a jól bevált formulánál marad, tehát "érett", tökéletesre polírozott hangszerelés, komoly, meglett előadót idéző dalok, melyek azonban kellően slágeresek is. Az egyensúly kissé szokás szerint a balladák felé billen, de vannak a lemezen azért tempósabb dalok is. Említésre méltó, hogy feldolgozza a Goo Goo Dolls slágerét, az Iris-t is.

Kinek ajánlható: Régi Boyzone-rajongók mellett azok is, akik kedvelik a fiúcsapatok "megemberesedő" szólókarrierjeit (lásd Gary Barlow).

Olyan, mint: Egy fiúcsapat megkomolyodott énekese, radikálisan nem szakít a régi együttes hangzásával, csak egy generációval feljebb lövi be a célcsoportot.