Felnő a Take That, aggódik a Faithless

Ki gondolta volna, hogy egyszer a tinilányoknak táncoló cukifiúkból is férfi lesz? Márpedig így történt, Gary Barlow és a többiek homlokán megjelentek a ráncok, és ma már inkább Coldplay szeretnének lenni a Bee Gees helyett. Az élő fellépésein rendkívül energikus Faithless is visszavett kicsit a partizásból, és az új lemez inkább a világ igazságtalansága felett lamentál csendesen. Továbbá még kevesebb a metál, és több a dallamos rock az Incubus zenéjében, míg a Clipse csendben 2006 legjobban fogadott hiphoplemezét csinálta meg. Lemezajánló.

Incubus: Light Grenades

Várakozások: Eddigi, öt stúdiólemezt termelő karrierje során az Incubus azt az utat tette meg, mint amire a mai mainstream amerikai rockzenekarok szinte mindegyike rátéved a pályafutása során. Értjük ezalatt azt, hogy aktuálisan népszerű stílussal (vagy nem ritkán stílusokkal) váltak népszerűvé, hogy aztán fokozatosan elhagyják az őket népszerűvé tevő műfaj stílusjegyeit, és "sima" rockzenekarrá váljanak. Hogy más egyebet ne mondjunk, a Red Hot Chili Peppers, amely az Incubus egyik egyértelmű példaképe, is energikus punk-funkból indulva jutott el az egyszerű rockdalokhoz. A Brandon Boyd vezette kaliforniai csapat funk-metállal kezdett, hogy aztán az ezredforduló feltörekvő nu-metal együtteseként legyen népszerű, de végül a metálelemektől fokozatosan megtisztított, slágeres rockzenével törjön be a szűkebb elitbe. Legutóbbi albuma, a meglehetősen eklektikusra sikeredett Crow Left On Murder 2004 februárjában került a boltokba (és a Billboard albumlista 2. helyére), azóta csak filmekben tűntek föl új Incubus-számok, az új lemezre mostanáig kellett várni a zenekar rajongóinak.

Eredmény: Már a producer, Brendan O'Brien személye garancia arra, hogy az Incubus megy tovább a fent jelzett úton, hiszen a Pearl Jam-től az Audioslave-en át a Red Hot Chili Peppersig dolgozott szinte az egész jelenkori amerikai rockelittel, de tett kitérőket olyan legendák felé is, mint Springsteen vagy Dylan. Hiába fenyegetőzött a gitáros Mark Einziger azzal, hogy az új lemez olyan lesz, "mintha 13 különböző együttes játszana 13 különböző számot", a Light Grenades egy egységes, magabiztos és száz százalékig amerikai modern rocklemez, melyen még a korábbi slágereket néha jellemző modorosság is kevésbé van jelen.

Kiknek ajánlható: Az eddigi rajongók szeretni fogják, aki pedig egy új Red Hot Chili Pepperst keresne magának, kezdje a kutatást itt.

Olyan, mint: Ha a Californication-korszakát élő Red Hot Chili Peppers Pearl Jam-számokat játszana.

Clipse: Hell Hath No Fury

Várakozások: A kőkemény virginiai testvérpár, Malice és Pusha-T már 1992-ben megalakították rapduójukat, de a Hell Hath No Fury még csak a harmadik albumuk. Hiába fedezte fel őket hamar az a Pharrell Williams, aki később a Neptunes producercsapat tagjaként a legkeresettebb közreműködővé vált az amerikai popszíntéren. A Clipse első albuma 1997-ben készült el a Neptunes közreműködésével, de az Elektra kiadó végül nem jelentette meg, félve, hogy nem térülne meg a befektetés. Az elkerülhetetlen kiadóváltás után végül öt évvel később eljött a Clipse ideje, lemeze jelenhetett meg, és a Grindin' című szám sláger is lett. A sikert azonban a Thornton testvérek nem tudták kihasználni, hiszen újabb kiadói huzavona következett, és hiába volt kitűzve e lemez megjelenési dátuma májusra, többszöri halasztgatás után most jöhetett ki. Vajon ilyen egy hányatott sorsú lemeztől mit lehet várni?

Eredmény: A Hell Hath No Fury egyértelműen igazolja, hogy megérte a sok perlekedés, mert a Clipse albumát egységesen az év legjobb hiphop albumaként ünnepli a szaksajtó. Az biztos, hogy nagyon távol van ez a lemez a tévékben látható rapsztárok világától. A Neptunes végre hírnevéhez méltóan valami igazán különlegeset alkotott, az alapok a végletekig minimalizált, absztrakt és első hallásra összevisszaságnak tűnő feszes ritmusokra épülnek. Hol akkordeon, hol orgona, hol zongora színezi a kopár ritmusokat, de a legjobban a futurisztikus, szintetizátoros alapok sikerültek (Hello New World, Mr. Me Too és a lemez legjobb száma, a hiphopot az űrbe kilövő Trill). Malice és Pusha-T mindezt a saját drogdíleri életstílusukból merített, gyakran végletesen eltúlzott és ironikus szövegekkel tetézik.

Kiknek ajánlható: Akik úgy gondolják, hogy 50 Cent, P. Diddy és a többiek között nincs érdemi különbség, erre fel fogják kapni a fejüket.

Olyan, mint: Gangsta rap a jövőből.

Inkei Bence