Szólisták lemezeiről szól a hét

A héten főleg szóló előadók jelentkeznek új lemezzel: James Blunt megpróbálja megfejelni első lemeze rekordsikereit, ennek érdekében ugyanúgy a könnyekre apellál, mint a You're Beautiful esetében. Mark Knopfler ellenben marad a történeteknél, és a country és a folk felé kacsintgat. Ugyancsak a folk irányából jön KT Tunstall, aki a legkevésbé steril hangzásvilágot tudhatja magáénak az énekes-dalszerzőnők közül. Kuba szabadságáért harcol vidám zeneszóval Gloria Estefan, hozza a formát négy évtized után is a Status Quo, rockosodik a Donnas - lemezajánló.

KT Tunstall: Drastic Fantastic

Várakozások: Kate Tunstall a skóciai St. Andrews szülöttje, de édesanyja révén büszkélkedhet kínai felmenőkkel is. Az egyetemi évek óta különböző független zenekarokban játszó lány írt zenét gyermekműsorokba is, de főként persze az énekes-dalszerzői karrierje foglalkoztatta. Ez a legnagyobb lökést akkor kapta, amikor a rendkívül népszerű brit tévés zenei show, a Later with Jools Holland egyik adásában Nas helyére kellett beugrania, ugyanis a rappernek meghalt az édesapja. Tunstallnak 24 órája volt, hogy felkészüljön rá, egyedül kell előadni a Black Horse and The Cherry Tree című dalát, de nem vallott szégyent, sőt, innentől kezdve meredeken ívelt a karrierje felfelé. Eye To The Telescope című lemezéből egymilliónál is több kelt el Nagy-Britanniában, ő maga a legjobb női előadó díját kapta a Brit Awardson, és az album az amerikai Top 50-be is betört. "A dalaim különféle érzelmeket, szituációkat, történeteket vizsgálnak meg és fedeznek fel" - mondta a folk és dzsessz hatásokat is tartalmazó számairól Tunstall, és a jelek szerint ezeket a szituációkat és a történeteket rendkívül érdekesnek találta a közönség angolul beszélő és értő része.

Eredmény: Öntudatos énekes-dalszerzőnőből nincs hiány manapság az Egyesült Királyságban, de ezt a fajta folkos-gitáros vonalat kevesen képviselik, hiszen Amy Winehouse, Lily Allen vagy Kate Nash is máshonnét érkeztek. Az év egyik új felfedezettje, Amy Macdonald már hasonló zenei világban mozog, de a zsenge kora miatt még ő sem válhat a harmincas-negyvenes rádióhallgatók kedvencévé, Tunstallnak viszont minden adottsága megvan ehhez. Főleg azért, mert jóval több van benne az olyan, kellemes háttérzenében utazó csajoknál, mint Katie Melua vagy éppen Dido, akivel Tunstall gyűlöli, ha összehasonlítják. A skót énekesnő ezúttal is a New Order és a Happy Mondays lemezeiről is ismert producerrel, Steve Osborne-nal dolgozott együtt, aki gondoskodott róla, hogy a folkos gyökerek ellenére a lemez telt és modern hangzást kapjon, de szerencsére nem ijedt meg attól sem, hogy néha ráengedje a torzítót is Tunstall gitárjára. Ennek köszönhetően egy, a rádióban megszokottnál merészebben szóló poplemezt hallhatunk, az énekkel együtt pedig lazán beférne az album az olyan amerikai kollégák mellé is, mint Meredith Brooks vagy akár Alanis Morissette. Kiemelendő az első kislemezdal, a latinos-lendületes Hold On, az expasinak beolvasó I Don't Want You Know vagy éppen a Little Favours csilingelő gitárpopja. Tunstall nem különösebben eredeti előadó, de a műfajon belül a jobbak közé számít, és többet ér annál, hogy csak háziasszonyok vásárolják a lemezeit a Tescóban a mirelit sültkrumpli és a kukoricapehely mellé.

Kiknek ajánlható: Akik az énekes-dalszerzőnők és az indie gitárpop metszéspontjában érzik magukat (többen vannak ilyenek, mint az a nyakatekert meghatározásból kitűnhetne).

Olyan, mint: Igen, Dido, ha skót lenne és rendelkezne valami mondanivalóval és egyéniséggel.

(IB)