Univerzális sztárok a Zeneáruházban - 5. Zene kicsiknek és nagyoknak

A Zeneáruházba nemrég került fel a Universal kiadó teljes portfóliója, amelynek ürügyén megkíséreltük a kínálatba újonnan bekerült előadók közül a legjelentősebbeket röviden ismertetni. Nem mintha különösebben be kellene mutatni őket a magyar közönségnek, hiszen csupa nagy névről van szó, inkább csak kedvcsinálónak szánjuk az alábbiakat. A sorozat utolsó részében zömmel olyan előadók szerepelnek, akik karrierjük során több korosztálynak is zenéltek: így az új hullámtól a dzsesszes szoft-popig jutó Sting, a hair metálból countrys stadionrockra váltó Bon Jovi, vagy akár az ugrándozós ska énekesnőből popdívává váló Gwen Stefani. A Sugababes korából fakadóan még nem tart ott, hogy lecserélje rajongótáborát, de már nincs messze az idő.

Stadionrock kicsiknek és nagyoknak - Bon Jovi

A hosszú távú siker és a legendagyártás egyik titka, hogy az ember vagy örök érvényű slágereket gyárt, vagy folyamatosan meg tud újulni a zeneipar legfrissebb trendjeit követve. A popzene történetében több példát is találhatunk mindkettőre, de kevés olyan formáció van, amelyre mindkettő egyszerre igaz - ilyen a Bon Jovi. A '80-as évek hair metál-hullámát meglovagoló együttes úgy váltott imázst a '90-es évek alatt, hogy az új, stadionfalakat döngető mainstream rockzenéje örökre bevéste nevét a zene történelemkönyvébe.

A zenekar alapítója és névadója, Jon Bon Jovi még tinédzserként csapott először a húrok közé, de nem sikerült eladnia magát a zenebizniszben egészen a Runaway című dal megírásáig. Az instant sláger először egy válogatáson jelent meg, hamarosan pedig érte verekedtek meg a legnagyobb kiadók, és 1983-ban már lemezszerződéssel alakult meg a Bon Jovi zenekar. A kezdeti sikerek után az igazi áttörést a Slippery When Wet című lemez hozta el, amikor az addigi hozzáállással szakítva profibb zenészekkel dolgozva írták meg a dalokat, és nem mellesleg Jont helyezték a középpontba, aki hamarosan a nők bálványa lett. Olyan dalokkal, mint a Livin' on a Prayer vagy a You Give Love a Bad Name már valódi sztárok lettek, de ez még az első éraként értelmezhető pop-metál időszak volt.

A Bon Jovi a szintén hatalmas sikert arató New Jersey című album és néhány év üresjárat után egy közepes lemezzel tért vissza, amikor is a tagok megérezték, hogy e stílus felett már némileg eljárt az idő, és ideje váltani. Az ezredfordulón jelent meg a Crush, amelyen már egyértelműen a stadionrock és a balladák játszották a főszerepet, és ami nem titkoltan azt tűzte ki célul, hogy olyan nagy hatású gitárzenét komponáljanak, amire együtt bulizik az összes generáció. A recept pedig bizonyított: elképesztő eladások, többszörös platinastátusz és reflektorfény. Az It's My Life világsláger lett, amelynek visszhangja a mai napig tart, és bebiztosította, hogy az azóta megjelent lemezek mindegyike a slágerlisták élmezőnyében szerepelt.