Univerzális sztárok a Zeneáruházban - 5. Zene kicsiknek és nagyoknak

A Zeneáruházba nemrég került fel a Universal kiadó teljes portfóliója, amelynek ürügyén megkíséreltük a kínálatba újonnan bekerült előadók közül a legjelentősebbeket röviden ismertetni. Nem mintha különösebben be kellene mutatni őket a magyar közönségnek, hiszen csupa nagy névről van szó, inkább csak kedvcsinálónak szánjuk az alábbiakat. A sorozat utolsó részében zömmel olyan előadók szerepelnek, akik karrierjük során több korosztálynak is zenéltek: így az új hullámtól a dzsesszes szoft-popig jutó Sting, a hair metálból countrys stadionrockra váltó Bon Jovi, vagy akár az ugrándozós ska énekesnőből popdívává váló Gwen Stefani. A Sugababes korából fakadóan még nem tart ott, hogy lecserélje rajongótáborát, de már nincs messze az idő.

A nyolcvanas évekből 1932-be - Gwen Stefani

Gwen rendkívül sokoldalú és meghatározó figurája napjaink popkulturális életének. Az éneklés és a dalszerzés mellett belekóstolt a filmezésbe és a divattervezésbe is. Az utóbbi időben gyakran jelenik meg a sajtóban mint divat- és trend-diktátor, 2003-ban mutatta be saját L.A.M.B. nevezetű kollekcióját, amelyben hangsúlyos szerephez jutottak a kiegészítők, valamint farmerek és dzsekik. Karrierjét a No Doubtban kezdte, melynek a lemezei szintén letölthetők a Zeneáruházból.

A zenekar 1987-ben alakult meg, négy évvel később keltették fel az Interscope kiadó érdeklődését, s 1992-ben megjelenhetett a címnélküli debütáló nagylemezük, de a pop és ska elemeket ötvöző muzsikájuk nem tudott áttörni a kilencvenes évek elején uralkodó grunge műfajon. 1994-ben jelent meg saját kiadásban (a kiadó megvonta tőlük a bizalmat) a The Beacon Street Collection, ami első korongjukhoz képest feszesebb, punkosobb képet mutatott. A soron következő harmadik albumukkal váltak igazán nagy sztárrá, köszönhetően annak, hogy a Don't Speak-et ronggyá játszotta az MTV. A következő nagylemezük Return Of The Saturn címmel jelent meg, s immár visszafogottabb lelkesedés kísérte, nem úgy mint az ötödik, Rock Steady című nagylemezüket. A korong a Grammy-díjas Hey Baby kislemezen túl a ska és new wave dallamok reneszánszát jelentette az együttes pályafutásában.

2004-ben a Love Angel Music Baby című lemezzel debütált Gwen Stefani szólóban, a No Doubt énekesnője ezzel az albummal szolgáltatott példát arra, hogyan lehet valaki egyszerre sikeres, szórakoztató és szexi, ráadásul mindezt úgy, hogy nívós produkciót tesz le az asztalra. Gwen példát mutatott, hogyan kerülheti el valaki az unalomig ismételt popsablonokat és R&B-sémákat, amelyek helyett az újhullámos hatásokat mutató, futurisztikus popzenét vette alapul. A második szólólemeze, a Sweet Escape kellőképpen eklektikusra sikeredett, de alapvetően nem tért le arról az útirányról, amely az előző munkáját jellemezte. Pattogós dance popot kapunk, nyolcvanas éveket idéző szintihangokkal, és csajos, mégis érezhetően fehér hiphoppal megfejelve. Megjelent viszont a lemezen Gwen komolyabbik énje néhány lassabb, melankolikus dal formájában. Kicsit skizofrénné teszi a helyzetet az énekesnő imázsából fakadó kettősség: hol partizós, szexi vadmacskaként rappel, máskor meg az utóbbi időben megismert, harmincas évekbeli dizőz-imázs részeként affektálósra veszi a figurát, talán utóbbi jobban áll a művésznőnek.