A nagy visszatérők új lemezei

Régóta pihenő, eltűntnek hitt vagy már-már elfeledett előadók tértek vissza a héten új albumokkal: jó, Bruce Springsteen az utóbbi időben megint aktív, és ezt egy korrekt lemezzel bizonyítja is. Annie Lennoxról viszont már rég hallottunk, ő lemezén a tömegpusztításról énekel (na jó, nem csak arról), viszont a rá jellemző érzelmi töltettel. Katie Melua elvarrja a szálakat mentorával az új lemezén, míg Pete Doherty a Babyshambles albumával mond igent az életre. Edwyn Collins egy majdnem végzetes agyvérzésből menekült meg, a Dashboard Confessional pedig az alapokhoz tér vissza. Lemezajánló.

Annie Lennox: Songs About Mass Destruction

Várakozások: A még mindig rendkívül népszerű skót énekesnő ugyan az utóbbi másfél évtizedben jobbára eltűnt a nyilvánosság elől, ez nem jelenti azt, hogy egyben zenei karrierjét is feladta volna, még ha lemezei már nem járnak akkora csinnadrattával, mint például első szólóalbuma, a Diva tette azt 1992-ben. Az utóbbi időben inkább gyermekeinek nevelésével elfoglalt Annie Lennox utolsó szólóalbuma 2003-ban jelent meg (nyolc év szünet után!), és azóta az énekesnő újra aktívabb: turnéra indult, fellépett a Live 8-en is, és Dave Stewarttal újra összeállt két új dal erejéig, melyek a Lennoxot világhírűvé tevő Eurythmics válogatáslemezéhez készültek. Emellett az énekesnő hatványozottan volt tevékeny a jótékonyság terén, és a világ legégetőbb problémáira is igyekezett lépten-nyomon felhívni a figyelmet, legyen szó akár a HIV-fertőzöttekről, akár a sanyarú sorsú harmadik világbeli gyermekekről. A nagyszerű hangadottságai mellett gondolatébresztő szövegeiről és harcos feminista álláspontjáról is ismert Lennox most feleannyit várt az új lemeze megjelentetésével, mint az előző esetén, és most négy év is elég volt számára, hogy friss dalokkal örvendeztesse meg a milliós rajongótáborát.

Eredmény: A lemez címe (Dalok a tömegpusztításról) igencsak politikus és aktuális témákat feszegető albumot sejttet, de a helyzet azért korántsem ilyen egyszerű, hiszen minden közéletisége ellenére a Songs About Mass Destruction is többségében ugyanolyan személyes hangvételű, néha bizony megrendítő erejű dalokat tartalmaz, amilyeneket megszokhattunk Lennoxtól eddig (ilyen például az első kislemezdal, a lassan felépülő Dark Road). A maradék viszont kicsit túlzottnak tűnik, ezért nem is véletlen, hogy azok a dalok sikerültek jobban, melyekben háttérben marad a Lennoxba szorult politikai aktivista: így a Eurythmics-t megidéző, elektropopos Coloured Bedspread vagy a bluesos Ghosts In My Machine, melyek megmutatják, hogy a jól bejáratott ballada-formátumon kívül is van élet, sőt. A másik oldalon ott van a Sing, amely 23 sztárénekesnőt vonultat fel, így Madonnát, Céline Diont, Fergie-t, a Sugababes lányokat vagy Didót is, ám inkább kevésbé hangzik popszámnak, mint inkább egy direkt kampánydalnak - hiszen az is, és az AIDS-fertőzöttekért emeli fel a szavát. Az 53 éves énekesnőnek ez az első albuma, amelyet nagyrészt Amerikában rögzített, és ez leginkább a nagystílűbb hangszerelésben és megszólalásban nyilvánul meg, néha kicsit túlzottan is, mert vannak olyan dalok a lemezen, melyekben talán inkább jobban érvényesülne a Lennox korábbi lemezeit jellemző intimebb atmoszféra. Mindezek ellenére, amit egy Annie Lennox-albumtól várni lehet, azt nagyjából megkapjuk, ezért ne vezessen senkit sem félre a cím.

Kiknek ajánlható: A feminista ikonná lett Lennox szépszámú tábora biztosan örülni fog, de ha van köztük olyan, aki támogatja az iraki háborút és elítéli a feminizmust, az inkább fogja be a fülét.

Olyan, mint: A gondolkodó ember Madonnája.

(IB)